Főkép

Utazni jó – azt nem állítom, hogy ez az elgondolás vezette a dél-olasz/katalán együttest, amikor stúdióba vonultak. Viszont az tény, hogy az előző albumuk, a Liburia Trip kifejezetten az utazásról szól, és bizony számos alkalommal elkísértem őket – természetesen csak a zenét hallgatva. Arról sem szeretnék mindenkit meggyőzni, hogy márpedig a mostani album szintén a különféle helyek felkereséséről, az ehhez szükséges időről szól. Viszont van egy olyan érzésem, miszerint valamilyen szinten ez a lemez mégiscsak az utazásról szól, csak nem a nagyvilágba, hanem önmagunkba, befelé.

 

Illetve ha a hangszerek listáját nézem, amiket a stúdióban használtak, akkor nyilvánvalóan elhagyták Itáliát, és a Mediterráneum minden szegletét felkeresték. Ez a választás nyilván hatással van a zenéjükre, és ha a fenteket kiegészítem azzal, hogy időnként elektronikát is belekomponáltak a számokba (Agata), akkor nagyjából már lehet sejtésünk arról, merre tart 2025-ben a Brigan.

 

A borítóképet, vagyis festményt szimbolikusnak gondolom, ami összhangban van az album címével. Sötét (éjszakai) háttér előtt egy üres széket látunk, vélhetően egy gyertya, vagy tűzhely fénykörében – semmi nincs, ami elvonja a figyelmet, megzavarja a csendet. Ideális pillanat arra, hogy hallgassunk: családtagot, barátot, önmagunkat. Megálljunk – és ugyan közhelynek számít –, és rohanó világunkban magunkra vagy a másikra figyeljünk, feldolgozzuk az élményeinket. Ez alatt nem csupán a jelen, vagy a közelmúlt eseményeire gondolok, hanem a személyes és történelmi múltra, hiszen a gondolataink csapongását időbe kerül a kívánt módon szabályozni. Nem tudom más hogy van vele, de ahogy múlik az idő, és éveim egyre gyarapodnak, véletlenszerűen eszembe jutnak események és emberek az életemből.

 

Érdekes volt ilyen megközelítésben hallgatni a zenét (olaszul nem tudok, így a szövegek nem segítettek a helyes értelmezésben, ha jól értettem, akkor a szerelemtől a halálig terjednek), megérteni a tempóválasztásokat, rácsodálkozni az akusztikus (kasza, kolomp) és az elektronikus hangok teremtette dallamokra, hangulatokra, élvezni Francesco Di Cristofaro hangjának meghittségét. A vendégek tevőlegesen hozzátesznek a zenéhez, az albumindító „Si me perdo” például görögös ízt kap Nikos Angousis klarinétjától, de ez a szám egyébként is izgalmas a hangszerelés, illetve a különféle hangok felbukkanása miatt. Ha jól értettem, akkor ezt a görög siratóénekek ihlették (miroloi). Efren Lopez Sanz a „Vatte 'o cannule” című számban hallható, és neki köszönhetően ismét elhagyjuk Itáliát, csak kelet helyett ezúttal nyugatra, spanyolföldre látogatunk.

 

Abban teljesen biztos vagyok, hogy a Brigan zenéjét nem lehet népzenének mondani, de közben az is nyilvánvaló, hogy a gyökereit ott kell keresni. Nevezhetjük újraalkotott kortárs népzenének, de félek, ezzel csak egy hibás megközelítés csapdájába esünk, és a lényeg helyett a csomagolásra koncentrálunk. Éppen ezért beérem azzal, hogy a Luna, cera e vino album (magyarul Hold, viasz és bor) egy izgalmas, kísérletező világzene, olyan, ami nem rest szakítani a megszokott dalszerkezetekkel, és amit elsősorban esti elvonulásokra, meghitt bekuckózásokra ajánlok.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Vatte 'o cannule, Si me perdo, Povero figlio mio

2025-ben megjelent album (Liburia Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/BriganFolk

 

 

Előadók:

Francesco Di Cristofaro – ének, bansuri, dvojanka, buzuki, baglamas, fuvola, síp, punteiro, marranzano

Andrea Laudante – elektronika, gitár, terepi felvételek, szintetizátor, vokál

Ramon Rodriguez Gomez – dobok, ütőhangszerek, kolomp, harangok, kasza, vokál

 

Közreműködők:

Nikos Angousis – klarinét

Efren Lopez Sanz – tekerőlant

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Si me perdo - feat.Nikos Angousis 03:25
  2. Ramo verde 03:45
  3. Agata 05:33
  4. Frate 'nfame 03:55
  5. Vatte 'o cannule 03:40
  6. Dint 'a terra'nfosa 00:52
  7. Sale 04:45
  8. Povero figlio mio 04:01
  9. 'Mbriaco e stelle 05:23