Zenék a nagyvilágból – Samba Touré: Baarakelaw – világzenéről szubjektíven 466/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 04. 04.
Ez már a harmadik Samba Touré lemez, ami van szerencsém elindítani a lejátszóban, és nem tehetek róla, de hallgatás közben a három és fél évvel korábban leírt soraim jutottak az eszembe, mert ugyanazt az élményt élem át:
„Erről a zenéről azonnal a nyugalom és a béke jut az eszembe, és pont ilyesmire vágytam egy fárasztó, végig koncentrálást igénylő munkahét után. Dőlj hátra kedvenc székedben, vagy helyezkedj el kényelmesen a kanapén, legyen a kezed ügyében egy pohár tea, vagy valami alkoholos ital, csukd be a szemed, és hagyd, hogy a gitár és az ének tegye a dolgát. A hatás garantált és majdnem azonnali – a második számra már biztosan minden sejt ellazul, és a muzsika hangjain repülünk a homokdűnék felett.”
Csak ezúttal kevesebb a homok, és a sivatagi blues inkább a főváros utcáit járja be újra, hogy olyan hétköznapi emberekkel találkozzon, akik semmi rendkívülit nem csinálnak, csak végzik a mindennapi munkájukat. Erre utal az album címe (Munkások), és jelzi, szorosan kapcsolódik az élethez, a hétköznapokhoz.
A zene szokás szerint fordulatos, amit csak fokoz a meghívott vendégek játéka, a magukkal hozott hangszerek – gondolok itt például az „Aminako” bendzsójára, ez picit amerikai blues hangulatot kölcsönöz a számoknak. Az egyébként továbbra is igaz, hogy Samba Touré blues muzsikája nem kevés elszállós, pszichedelikus részt tartalmaz, de pont ettől lesz egyedi. Mindezeken túl gitárjátéka meghatározó a lemezen, és egyáltalán nem érzem túlzásnak, hogy van benne valami hipnotikus, ami azt az ellazult állapotot váltja ki a hallgatóból, amit korábban már említettem. Megvan benne az évszázadok hagyománya, hiszen Észak-Mali songhoy zenéjére támaszkodik, azonban el is tér attól (rock), és akkor járunk a legjobban, nem próbáljuk mindenáron beskatulyázni, hanem elfogadjuk, hogy ez Samba Touré zenéje.
Az albumindító dal (Assouma Kagne) jó példa arra, miként hozza össze a bluest Afrikával, mennyire tudja kiegészíteni egymást az elektromos gitár és a Djimé Sissoko kezelte ngoni, vagy hogyan simul bele az összképbe Matt de Harp szájharmonikája. Kedvencem a rém egyszerű, de mégis fülbemászó dallamot használó „Paasekaw”, ez minden alkalommal elvarázsol, és bámulatos, mennyire illik egymáshoz az ének és a gitár. A „Baara Ke Den” arra jó példa, miként lehet pár hangból emlékezetes dalt írni, a hangsúlyt az ismétlésekre, nem pedig a szólókra helyezve. A rockosabb tételek közé tartozik a „Fini Gochila”, bár a ngoni ezt később ellágyítja, szerencsére a picit gyorsabb tempó megmarad.
Ez a koncept album (az utolsó számot kivéve mindegyik az egyszerű munkásokkal foglalkozik) könnyed, van rajta pár emlékezetes nóta, és a hangszerelés csak fokozza az élményt. Ideje lenne színpadon látni Samba Tourét, mert ezek a dalok élőben biztosan még hatásosabbak.
Meghallgatásra ajánlott számok: Paasekaw, Wotoro Pousselaw, Baara Ke Den
2025-ben megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/samba.toure.official
Előadók:
Samba Touré – gitárok, ének, vokál
Djimé Sissoko – ngoni
Souleymane Kane – calabash, ütőhangszerek
Madou Sidibé – basszusgitár
Aziz Cissé – basszusgitár
Közreműködők:
Mark Mulholland – basszus
Mark Azholland – elektromos és akusztikus gitárok, bendzsó és orgona
Stéphane Doucerain – dobok
Olaf Hund – szintetizátorok
Matt de Harp – szájharmonika
Sean Condron – basszusgitár
A lemezen elhangzó számok listája:
- Assouma Kagne 04:05
- Takawe 04:31
- Paasekaw 04:43
- Baara Ke Den 04:03
- Fini Gochila 04:29
- Aminako 04:30
- Boulanga 05:33
- Wotoro Pousselaw 04:31
- Yerkomahine 04:47