Főkép

Szerintem a finnek legalább annyira jól kitalálták és működtetik a zenészek exportját, mint a dél-koreaiak. Mi másnak tudható be, hogy ennyi kiváló muzsikus kapott lehetőséget a határon túli bemutatkozásra, turnézásra, lemezkiadásra. Talán ennek köszönhető, vagy csak a véletlenek összjátéka, de tény, nagyon sok finn lemezről írtam az elmúlt tíz évben.

 

Jól emlékszem az első találkozásomra a finn zenészekkel – ez a 2015-ös budapesti WOMEXen történt –, amikor megnéztem a Puhti duó által készített Az elveszett lélek című rövidfilmet. Azóta igyekszem nyomon követni Anne-Mari Kivimäki pályafutását, a különböző formációkban készített lemezeit. Mit mondjak, folyamatosan keresi a lehetőségeket, de időről-időre visszatér a Karéliai népzenéhez.

 

Most sincs másként, mi több, ezúttal jóval nagyobb projektről van szó, hiszen a lemezen kívül egy könyv megírásában és a hozzá kapcsolódó kiállítás megvalósításában is aktívan részt vett. Számomra persze a zene a legfontosabb, és élvezettel hallgattam a mára finn népi hangszernek számító harmonikát, és persze a többi hangszert, amit ezúttal a szokásosnál nagyobb létszámú vendégcsapattal rögzítettek a stúdióban.

 

A Dana Vynnytska és Daga Gregorowicz vendégénekesekkel rögzített szám (Muistellen) nem csupán azért lóg ki a sorból, mert lengyel-ukrán nyelven is énekelnek benne, hanem mert a múlt mellett (Karélia, 1945) a jelenre, a 2022-es ukrán háborúra is utal. Zeneileg az első kislemezes dal (Maalo) tetszik a legjobban, mert ez egy tempós, táncra csábító tétel, aminek ráadásul emlékezetes a dallama.

 

A másik kedvencem az észt Puuluup duóval közösen írt „Veeruur”. Mindhárman mesterei hangszerüknek, és ebben az instrumentális darabba annyi rögtönzést, improvizációt, ismétlést zsúfoltak, hogy ezt elsőre képtelenség teljes egészében felfogni. El tudom képzelni, mennyire látványos lehet élőben ez a szám, mivel mindhárman remek frontemberek, a színpadon vonzzák a tekintetet. Harmadikként a „Halo” című számot említem, mert ebben remekül kiegészíti Piia Kleemola hegedűje a harmonikát, és van abban valami szédítő érzés, ahogy egymást kergetve eltávolodnak tőlünk, hogy aztán a következő dalban kibővített hangszerekkel más dallamra és tempóra váltsanak.

 

Anne-Mari Kivimäki hű maradt önmagához, mert a Kotiin albumon támaszkodik a karéliai hagyományokra, de közben saját, kortárs és modern zenéjét játssza, tág teret engedve a kísérletezésnek. Mi több, a képzeletbeli és valós határokat sem rest átlépni – ezért szeretem már évek óta amit csinál, remélem idén ősszel újra találkozhatom majd vele Tamperében.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Maalo, Veeruur, Halo

2025-ben megjelent album (Rockadillo Records)

Weboldal: https://www.annemarikivimaki.fi/en/

 

 

Előadók:

Anne-Mari Kivimäki – notka harmonika (2,3,4,7,9) 5 soros harmonika (5,6,8), ének (2,7,8,9) kantele (8) dobok (8)

 

Közreműködők:

Daga Gregorowicz – ének (7)

Dana Vynnytska – ének (7)

Piia Kleemola – hegedű (2,5,6)

Silja Palomäki – ének (2) klarinét (6)

Taito Hoffrén – ének (4,10) tuba (2,6)

Ramo Teder – talhárfa, stomp box, ének (9)

Marko Veisson – talharpa, ének (9)

Matti Kallio – ének (8)

Timo Väänänen – kantele (2, 3) nars juh (4)

Petri Seppälä – harmónium (2, 6)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Hyräily – Evakkotiellä 1940
  2. Maalo
  3. Untamo-Raut
  4. Niikkana
  5. Halo
  6. Jepuan marssi
  7. Muistellen
  8. Tunteet
  9. Veeruur (feat. Puuluup)
  10. Ilon wirsi