Főkép

Sok éve már annak, hogy a trió első lemezéről írtam, ezért kíváncsian indítottam el az új korongot, egyedül abban voltam biztos, hogy Ulla Pirttijärvi még mindig yoik stílusban énekel. Annak idején megpróbáltam megfogalmazni, pontosan mit is jelent a számi népnek a yoik, most szerencsére az énekesnő fogalmazta meg bővebben egy interjúban a lényeget:

 

„A yoik a sámáni hitrendszerünk része. Fontos megérteni, hogy nem valamiről yoikolunk – magát a dolgot yoikoljuk, jelenvalóvá téve azt. A friss hó a yoikkal együtt érkezik, vagy egy bizonyos madár ül előtted – nem feltétlenül a valóságban, hanem mint entitás. Nem egy szerelmi történetet énekelsz el néhány versszakban, hanem a szerelem érzését fejezed ki. A yoiknak nincs hosszú szövege, sőt, akár szavak nélkül is létezhet – csak a hang hangja. A yoik akkor jön, amikor jönni akar. Például amikor terhes voltam a lányommal, elmentem horgászni, fogtam egy finom lazacot, és hihetetlenül boldognak éreztem magam. Ekkor jött a yoik – a lazacból, belőlem, a lányomból. A yoik nem csak egy kis dal, hanem a csoport szociális szövetének fontos eleme. Amikor egy gyermek születik, a szülők létrehoznak egy yoikot a gyermek számára, helyet adva neki a közösségen belül, ahogyan nevet is kap.”

 

Nem mondom, hogy most már a maga teljességében értem, mi is az a yoik, de pár lépéssel biztosan közelebb kerültem hozzá.

 

Úgy képzelem, elsőnek Ulla Pirttijärvi yoikja született meg, aztán a trió két muzsikusa ehhez zenét rögtönzött, legalábbis az esetek többségében úgy érzem a jazzes improvizálások, rövid, ismétlődő dallamok igyekeznek rezonálni az énekkel (Niegut). Mindez nagyon harmonikusan történik, például a „Guovžža Fámut” alatt szinte látom magam előtt az erdőben cammogó medvét, ahogy lépései alatt dübben a talaj, miközben táplálékot keres. Vonulunk az erdőben, megállíthatatlanul, mert hallgatás közben mi magunk leszünk a medve.

 

Igazából ezt az adott pillanatot, hangulatot próbálja megragadni Harald Skullerud gitáros és

Kenneth Ekornes ütőhangszeres, és emelem a kalapomat előttük, mert ez csupán látszatra egyszerű feladat, nem csoda, ha nem a megszokott „nyugati” kompozíciós sémákat követik. A zene jellemzője éppen ezért a változatosság, hol a jazzes improvizáció, hol progos rocknak érzem a hátteret (Manin), máskor meg olyan légies az egész, mint amikor csak lebegünk a tenger apró hullámain (Mearra Juoiggaha).

 

Hivatalos klipet nem találtam, így egy koncertfelvétel került cikkem végére, ráadásul az a szám nem szerepel ezen a lemezen. Viszont tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, és az egymásra figyelő muzsikusok által létrehozott, improvizálásra épülő muzsikát, ami meglátásom szerint jellemző az Áššu-ra. Bónuszként feltűnik benne Hildegunn Øiseth, és így válik kerek egésszé a produkció. Őket is jó lenne élőben megnézni, és úgy gondolom ez egy apró klubban lenne ideális, ahol a távolság nem csökkenti a befogadás élményét.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Niegut, Guovžža Fámut

2025-ben megjelent album (Nordic Notes)

Weboldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063654813091

 

 

Előadók:

Ulla Pirttijärvi – joik, ének

Olav Torget – gitár, konting

Kenneth Ekornes – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Hildegunn Øiseth

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Guoldu Cold Wind 1.11
  2. Luoddaearru The Crossroads 4.12
  3. Uvdel Ovllá Jovnna Ursula Ursula’s Joik 3.07
  4. Albbas Lynx 3.22
  5. Eahketroađđi Sunset (to Harald) 3.26
  6. Májjo Jovn´ Hilmma Keijo Luohti Ullas brother Keijos joik 3.50
  7. Buoidda Stoat 3.17
  8. Niegut The Dreams 2.57
  9. Guovžža Fámut The Power Of The Bear 3.22
  10. Manin Why 3.37
  11. Mearra Juoiggaha The Sea Makes Me Joik 3.52
  12. Luossa The Salmon 4.52