Főkép

Ez már a harmadik album a finn duótól, és jelenleg ezt tartom a legváltozatosabbnak. Az eltelt évek során tovább finomították az eredeti elképzelést, miszerint régi, terepen készített népzenefelvételeket használnak fel saját zenéjükben, és így ötvözik a régit és az újat.

 

Ennek a megoldásnak több előnye van, például az a sokszínűség, amit a különböző eredetik beépítése eredményez a saját szerzeményekbe, nem beszélve a különféle hangszerek és zenészek biztosította változatosságról. Ugyanis nem csak évtizedekkel korábban, autentikus énekesek dalaiból válogattak, hanem ha úgy gondolták, akkor hangszeres betéteket is beépítettek. Mindezt olyan tökéletességgel, hogy az esetek egy részében nem jöttem rá, mi a régi és mi az új.

 

Mivel az új album címe Joku Raja Rakkaudessakin (Még a szerelemnek is vannak határai) meghatározza a tartalmat, érzésem szerint a számok egy része a szerelemről szól. Valamint toleranciáról, közösségről, igazságról, természetről, meg sok egyébről – csupa olyan témáról, ami nagyjából egyidős az emberiséggel.

 

Nekem legjobban az első nóta tetszik (Pelkkä persevä neitsyt), mert hihetetlen húzása van, a női kórus magával ragad, és képzeletben máris ott találom magam a táncparkett közepén. Elsőre hallásra nem tűnt fel, hogy négy vagy öt archív felvételt is összemixeltek benne, csak a nyilvánvalóan régebbi ének- és szövegrészletek utalnak erre. A szöveg pedig, nos, azt egyáltalán nem tekinthetem a nők iránti tisztelet megnyilvánulásának, inkább egy egoista lovag ömlengésének, lenézésének. Érdemes megnézni a számhoz készült klipet, link a cikk végén.

 

Ezzel szemben az utolsó tétel (Se oli yksi lauantai-ilta) egy szomorkás dal, ami azt az érzést fogalmazza meg, amikor rájövünk, hogy kedvesünket hiába várjuk, mert valószínűleg mást szeret. Szomorkás, lemondással teli, egy csipetnyi nosztalgiával. A női éneket visszafogott hangszerelés kíséri, a szünetekben pedig a hegedű szárnyal a múlt emlékei felett – letisztult és szépséges alkotás.

 

Egyébként általánosságban igaz, hogy a lemez tele van fogós dallamokkal, legyen szó énekről vagy hangszeres részről (Maailman mielet villitsee), miként a tempóváltás sem idegen a duótól. Nem csak a múltból idéznek meg muzsikusokat, hanem a kortárs finn világzenei színtérről is meghívtak pár zenészt, akik további színt hoztak a produkcióba.

 

Újfent sajnálkozom azon, hogy évekkel korábban lemaradtam a WOMEXes fellépésükről, mert ez a zene élőben még ütősebb lehet (nem beszélve a táncról).

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Pelkkä persevä neitsyt, Karjala, Se oli yksi lauantai-ilta

2025-ben megjelent album (Nordic Notes)

Weboldal: https://www.pauannemusic.com/en/

 

 

A zenekar tagjai:

Kukka Lehto – hegedű, ének, kantele, napdob, billentyűs hegedű

Tero Pennanen – minden egyéb hangszer és háttérvokál

 

Közreműködők:

Abdissa Assefa – ütőhangszerek (2, 6, 8, 9 számokban)

Senni Eskelinen – kantele (3. számban)

Janne Haavisto – dobok (3. számban)

Karoliina Kantelinen ­– ének (1., 7. számokban)

Oskari Lehtonen – ütőhangszerek (1. számban), dobok (4., 7. számokban)

Kaisa Leskinen – ének (5, 6, 7 számokban)

Anssi Salminen – gitárok (2, 5, 6 számokban)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Pelkkä persevä neitsyt 03:44
  2. Maailman mielet villitsee 06:14
  3. Onneni tähdet 04:23
  4. Älä mene heilani heikolle jäälle 04:04
  5. Nyt alotan minä lauluain 05:15
  6. Neiti-Heikki 04:56
  7. Karjala 03:07
  8. Taivaallinen profetia 04:28
  9. Se oli yksi lauantai-ilta 04:55