Főkép

Lovasi András – Mester Csaba: Kispál és a Borz - Az egyetlen forradalmár

Master-Lab Comics

 

Ez a 36 oldalas, fekete-fehér képregényfüzet a múlt év utolsó előtti napján az MVM Dome-ban tartott Kispál és a Borz koncertre jelent meg. Két extra is van benne, egyrészt egy kétoldalas, „nyugtató színező” a közepébe tűzve, másrészt egy oldal, amin a zenekar tagjaival lehet dedikáltatni az őket ábrázoló karikatúrákat.

 

Eme kreatív újításoktól eltekintve tipikusnak mondható Master-Lab Comics füzet ez, mely egyúttal a „songbook”, avagy daloskönyv kiadványaik sorát gyarapítja. Merthogy a magyar alternatív rockzene egyik legsikeresebb, legszebb pályát befutott csapatának hat dalát illusztrálta Mester Csaba. A hat nóta között vannak közismert slágerek, de olyan szerzemények is, melyeket a maguk idejében talán kevésbé játszottak a rádiók, cserébe egy egész generáció számára meghatározó számok voltak. Én legalábbis utóbbi kategóriába sorolnám a Húsrágó, hídverő-t, mely nálam is egy életre beégett, pedig amúgy nem voltam számottevő Kispál rajongó. Az tényleg fiatalkorom egyik himnusza volt, plusz az az a Kispál szerzemény, amely egyértelművé teszi, hogy az együttes a rock/metal színtérre is hatalmas hatással volt (elég az Isten Háta Mögött vagy a Watch My Dying zenekarokra utalnom), de a többi itt megképregényesített dal is sok-sok-sok embernek jelent örök élményt.

 

Aztán ugye Lovasi András dalszövegei önmagukban is épp elég elvontak voltak, de Mesternek sikerült ezeket is megtekerni, pedig az ember azt hinné, épp elég kihívás a csavaros észjárású énekes-basszusgitáros soraihoz rajzolni. Így az alapból is ki-ahogy-érti dalszövegekhez kerültek további szabad asszociációk, őrült sztorik, de meg még malacok is. Kíváncsi lennék a régi, kitartó rajongók véleményére, nekem mindenesetre tetszett ez a füzet.

 

 

 

Körmöczi Péter – Mester Csaba: Cadaveres de Tortugas: A mi utunk

Master Lab Comics Kiadó

 

A székesfehérvári Cadaveres de Tortugas a ’90-es években a magyar underground rockszíntér egyik legjobb és legtöbbet koncertező zenekara volt. A korszak modern metaljából és a hardcore-ból egyaránt merítő csapat albumról albumra fejlődött, élőben pedig mindig taroltak.

 

Pályájuk csúcsát a 2004-ben megjelent Versus album jelentette – de sajnos a pálya végét is. Ennek huszadik évfordulójára jelent meg vinyl lemezen is az anyag, s ennek örömére készült ez a képregény is. Mely egyébként tökéletesen illik a Master-Lab Comics füzetek sorába, hiszen a valós eseményeket itt is fűszerezik némi képzeletbeli szállal. Ezzel együtt ez tényleg elmeséli a zenekar történetét, már csak azért is, mert Körmöczi Péter zenekarvezető-gitáros-énekes is részt vett a megírásában.

 

És bár a CDT sztorija önmagában is emlékezetes, a zenéken és koncerteken túl tele remek poénokkal és nehéz időkkel (ahogy tragikus eseményekkel is, sajnos), az extra szál is illik hozzájuk. Eszerint egy náci katona, bizonyos Stefan Otto Dietz szelleme kíséri és kísérti a zenekart, és igyekszik kiszúrni velük, ahol és ahogy csak lehet. A kísértet nevének kezdőbetűi az S.O.D.-t adják ki, mely egy kultikus crossover banda volt amúgy, s mely épp azzal hatott nagyban a CDT-re, hogy a metalt és a hardcore-t keverte, és ennek volt amúgy ez a sisakos koponya az emblémája. Na, hát Körmiék életét azért valóban megkeserítette az imígyen megtestesített balszerencse. De a srácok jobbára minden szorult helyzetből kivágták magukat, legyen az olyan, egyszer minden underground metal bandát utolérő eset, amikor a turné(kis)busz (itt pl. egy őskövület Barkas) lerobban, az erősítők eltűnése, vagy épp a színpadi mikrofon általi áramütés… A sok kalamajka között több még nagyobb ikon is feltűnik, főként Lemmy Kilmister, a Motörhead atyja, akit S.O.D. arra kér, segítsen megállítani a megállíthatatlan magyar zenekart…

 

A sok kaland közepette totál visszajön a ’90-es évek hangulata, a dalok, a turnék megannyi részlete, úgyhogy aki ezt megélte (mint mondjuk én), annak a legjobb értelemben véve nosztalgikus utazás lesz ez a képregény. De aki később kezdte a rockzene hallgatását, netán játszását, az is épp elég sok ismerős részletet fedez majd fel benne.

 

 

 

Mester Csaba: The Bedlam – A turné; Országjárás vaktában

Master Lab Comics Kiadó

 

Újabb kultikus magyar rockzenekar történetét olvashatjuk Master-Lab Comics kiadványban. Ám ez a füzet mégis igen más, mint a többi. És az a legkevesebb, hogy az oldalszám itt a legtöbb (50). Mester Csaba rajzoló (és ezesetben író is) ugyanis a The Bedlam nevű, Kazincbarcikán indult thrash metal zenekar basszusgitárosaként vált ismertté a hazai underground zenei színtéren, s csak jóval később lépett elő illusztrátorként. Így valóban első kézből tudta elmesélni-megrajzolni régi zenekara történetét. S tette mindezt még a ’90-es évek végén, ám most először kapható ilyen igazi képregénykötetben a mű. És ez egyúttal magyarázatul szolgál arra is, hogy miért olyan feltűnően eltérő a rajzok stílusa, mint amilyet az utóbbi néhány évben, a Master-Lab Comics fennállása alatt megszokhattunk Csabától. A ’90-es évek végén még nem a most jellemző stílusban rajzolt, és ezzel semmi gond nincs, így is remek a képanyag, bár manapság szerintem jobban megy neki az, hogy egymástól megkülönböztethető arcokat rajzoljon.

 

Szóval, a ’80-as évek végén indult The Bedlam sosem lett tömegek kedvence, ez is volt az egyik oka annak, hogy 1995-ben feloszlottak. Mindazonáltal aki akkor megszerette őket, máig emlegeti. Ők voltak az egyik első magyar zenekar, amely az épp nagyon menő amerikai (Bay Area) thrash metalt meghonosította, ám mire első albumuk, a legendás Inside Ash elkészült, már a Seattle-i grunge hatása is begyűrűzött zenéjükbe. Ezzel együtt is egyéni és különleges volt, amit csináltak. De a szokásos buktatókon, amelyeket úgy fest, az alulról jövő rockzenekarok mind elszenvednek, ők is átestek. Amint az ebből a remek képregényből kiderül. De Csaba a jó dolgokról is bőven mesél, és ha a Master-Lab képregényekre amúgy jellemző őrült, fantázia szülte mellékszál itt nincs is meg, pszichedeliába hajló képeket kapunk bőven. Illőn ahhoz, amiken a tagok keresztülmentek a zenekar legsűrűbb időszakában…

 

A képregényben a korszak számos más alakja felbukkan, mint pl. Nagy Feró, a Tankcsapda, vagy az MTV-ből ismert két rajzfilmfigura, Beavis és Butthead, akik annak ellenére is nagy hatással voltak a korszak fiataljaira, hogy effektíve ugye nem léteztek. Szóval a ’90-es évek hangulata, életérzése masszívan megjelenik a képregény lapjain, és akár nosztalgiából, akár a múlt iránti érdeklődéstől hajtva olvassa az ember, jól fog szórakozni.