Főkép

Kovács Tamás György és illusztrátor társa, Szinvai Dániel másodszor mesél tömegközlekedési járművekről. A villamos című első közös kötetük a gyerek- és ifjúsági könyvek kategóriában elnyerte a Szép Magyar Könyv díjat, illetve ismeretterjesztő kategóriában a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum év könyve díját. Ez elég komolyan hangzik, és mindkét kötet elég komolynak is néz ki, de valójában csak arról van szó, hogy a szerzők a témát és a gyerekeket is komolyan veszik.

 

S valóban, az a gyerekolvasó, akit érdekel, hogy nap mint nap vagy csak néha a nagyvárosban járva mivel is utazik, s mi zajlik a háttérben, mitől megy a metró, hogy működik a mozgólépcső és így tovább – az imádni fogja ezt a könyvet (alighanem A villamos-t is, csak azt még nem olvastam). A szöveg olvasmányos és jól követhető, és megmutat csomó mindent a metró kapcsán – ahogy az alcím fogalmaz: „A fúrópajzstól a mozaikcsempéig”. Nem fél szakszavakat használni, tervrajzokat, metszeteket mutatni, s mindezeket érthetően el is magyarázza.

 

De én mondjuk felnőttként szerettem bele ebbe a könyvbe. Már a borító érdes tapintása is remek élményt ígér, és a belső illusztrációk is szuperek: sokat megmutatnak a metróról, de van bennük játékosság is. A szöveg persze elsősorban az érdekességeket meséli el, a legkülönfélébb országok-városok metrói (s mindenekfölött persze a budapesti metrók) kapcsán, de a metró történelmét és működésének alapjait is jól elmagyarázza. Ám azt hiszem, igazán csak a felnőtt, vagy legalábbis sokat olvasott-látott olvasók élvezhetik a könyv azon extráját, hogy Szinvai Dániel szinte mindenhova, ahol emberi alakokat is látunk, elrejtett egy-egy ismert (vagy akár hírhedt!) alakot, legyen az történelmi személyiség, vagy épp filmszínész, netán festő. Ha elsőre nem találnánk meg őket, a könyv végén kapunk némi segítséget.

Így aztán böngészőként is élményt ad a könyv, de persze nem csak emiatt fog az ember eztán más szemmel nézni a metróra, az alagutakra és aluljárókra, de még a mozgólépcsőre is.