Zenék a nagyvilágból – Building Bridges: SPEV – világzenéről szubjektíven 454/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 01. 08.
Újabb WOMEXes szerzemény kerül sorra (már csak pár lemez van hátra a csomagból), amivel kapcsolatban felemás érzelmeim vannak, de csupán annak köszönhetően, hogy alapban nem szeretem a jazzt. Márpedig ez a korong elsősorban jazz és csak másodsorban nép-, illetve kortárszene – ez a kombináció ugyan érdekesnek tűnik, de alapban nem az én világom.
Viszont az már önmagában megérne egy kérdést és választ, hogy nálunk miért nincs a Konvergencie projekthez, fesztiválhoz és még pár egyéb alprojekthez hasonló? Vagy ha van, akkor szomorú, hogy nem tudok róla. Abba nem megyek bele, hogy egy Izland, Norvégia és Liechtenstein által finanszírozott projekt milyen politikai hullámverést generálna, ezért csak sajnálkozom, hogy ez a lehetőség nem hazánkban valósul meg. Hamarjában egyedül a Budapest Ritmo fesztivál jut az eszembe, amely tudatosan felvállalja és támogatja a hazai és a külföldi zenészek közös projektjeit, fellépését.
De térjünk vissza erre a norvég és szlovák zenészek alkotta formációra, és az első lemezükre. Nem kevesebbre vállalkoznak, mint a két ország zenei kultúrájának ötvözésére. Van, amikor egyértelmű, honnan vették az alapot – például a „Bygdedans” esetében ez szlovák, máskor meg csak nézek ki a fejemből, mert annyira sikerül egybemosni az alapokat, hogy nem jövök rá a megfejtésre.
Egy biztos, ez a lemez ismét bebizonyította, hogy egymástól távol élő népek között a zene lehet az a híd, ami nem a különbségek, hanem a hasonlóságok alapján hozza közelebb az embereket. Jozef Lupták egy interjúban ezt mondta: „Tudjuk, hogy ezzel a projekttel nem tudjuk megváltoztatni a világot. De hozzájárulhatunk a változáshoz; inspirálhatunk és bátoríthatunk. Ha a zene többet tudna alakítani mindennapi együttélésünkön, jobb lenne az életünk. Bizonytalan időket élünk, és a kölcsönös megértés az, amire szükségünk van..."
Az egész album ennek a szellemiségnek a jegyében íródott, és átlengi egyfajta álmodozó hangulat (Hymnus). A hangszerelést, illetve a különféle dalok átdolgozását tartom a legjobbnak, valamint Gabriela Kováčiková hangját, amelyet mintha direkt ennek a hangulatnak a bemutatására találtak volna ki. Előzetesen sokkal több szerepet gondoltam a harmonikának, meglepett, hogy csak ritkán használták (Økludule).
A zenére általában a minimalizmus, a visszafogottság jellemző (Var), éppen ezért feltűnő, amikor ettől eltérő szám következik (Økludule). Az egymást váltó hangszerek, a jazzes szólók meglepő módon csak fokozzák a kompozíciós egységet – a különbség nem szétszakít, hanem képes egybeforrasztani a hangokat, a zenészeket, és még ki tudja mi mindent.
Meghallgatásra ajánlott számok: Most / Bro, Økludule
2024-ben megjelent album (Konvergencie)
Weboldal: https://buildingbridges.konvergencie.sk/
A zenekar tagjai:
Nils Økland – hardanger hegedű
Jozef Lupták – cselló
Boris Lenko – bandoneon, harmonika, zongora
Branislav Dugovič – klarinét, basszusklarinét
Robert Ragan – nagybőgő
Åsne Valland Nordli – ének
Gabriela Kováčiková – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
- Most / Bro 04:23
- Hymnus 05:06
- Usni 04:39
- Økludule 02:59
- Var 06:39
- Sullarkrakk 04:49
- Bygdedans 02:56
- Neviem 03:36
- Variť alebo objednať 04:45
- Huskesnor 04:37
- Solsnu 05:23
- Endspev 01:36