Főkép

Ezt a nagy alakú, keményfedeles, igen szép kivitelű képregénykötetet két finn jegyzi. JP Ahonen neve lehet inkább ismerős a magyar olvasóknak, minthogy Belzebubs című, a neten is futó, fekete-fehér képregénysorozata több kötetben megjelent itthon is. Az annál korábban készült Perkeros sok tekintetben hasonlít rá, hiszen itt is egy metal zenekar viszontagságairól olvashatunk, a rajzstílus is igen hasonló. Viszont a Perkeros végig színes, és bár akad itt is black metal meg Sátán, a címbéli zenekar amolyan avantgárd-progresszív metalt játszik.

 

A főszereplő az énekes-gitáros Akseli, akinek danolászását az egyik kritikus így jellemzi: „egy torokrákos varjú”. S mivel ebben történetesen van is némi igazság, idővel Akseli is kénytelen elismerni, hogy a zenekar előrelépésének legfőbb kerékkötője az ő éneke. Próbálnak hát keresni egy igazi énekest, akit a kebab büfében dolgozó, egyértelműen bevándorló Aydin személyében meg is találnak, és idővel Akseli egója is megnyugszik. Csak hát ez csupán egy a feltörekvő zenekarokat sújtó megannyi probléma közül – fellépési lehetőséghez jutni pokoli nehéz, a zenekar dobosa, Medve (akit azért hívnak így, mert konkrétan az) télen befordul téli álmot aludni, ráadásul Akselinek a magánéletében is adódnak gondok… És aztán jön egy hirtelen, bár megalapozott húzás a cselekményben, a metal dalszövegekben oly sűrűn megénekelt horror és iszonyat megtestesül, és hőseink élete is veszélybe kerül. (A fenébe, hát ez még rímel is!)

 

A kalandok és poénok mellett a képregény hordoz némi üzenetet a zene hatalmáról – melyet leginkább a Perkeros a hippi-korszakból származó, sokat látott basszusgitárosa ad elő. Ezeknek van szerepük a történet szempontjából is, de amúgy tényleg olyan bölcsességek, amiket az ember simán kirakna egy zenekar próbatermében vagy egy rockklubban, mert színigaz mind.

 

S persze lehet mondani, hogy ezt a sztorit már rengetegen megcsinálták, filmen pl. ott a Rocksuli, a Metal Lords vagy a Heavy Túra, és így tovább. De attól még remek szórakozás ez a képregény is. Sőt, a két finn szerző remekül alkalmazza a képregényes eszközöket, és a zene szeretete fűti az egészet, így minden rock/metal rajongónak és képregényőrültnek érdemes beszereznie.