Főkép

Keith Jarrett tizenhat évesen játszott először egy dobos hívására a Pennsylvaniában található Deer Head Innben, amelynek legnagyobb szobája generációk óta nyújt teret a szabad játéknak. Zongoristaként ez volt első komoly fellépése, és éppen ezért amikor a jó zenét tovább támogatandó a tulajdonosok lánya és vejük átvette az üzletet 1992-ben, Jarrett profi zongoristaként tért vissza egy fellépés erejéig, hogy saját elmondása szerint újrakeresztelje a helyet – amivel egyben „halhatatlanná” is tette.

 

Itt játszott ugyanis egyetlen este, 1992 szeptember 16-án Gary Peacock bőgőssel, a „Standards Trio” egyik oszlopos tagjával, és ezen alkalommal Jack DeJohnette helyett, Paul Motian dobossal, akivel ugyan a hatvanas évek óta rengeteg formációban lépett fel – legismertebb ezek közül az „American Quartet” –, de egy ideje, egészen pontosan ’86 óta már nem. A Jarrett-Peacock-Motian triónak ez volt az egyetlen közös előadása, amiről 1994-ben At the Deer Head Inn címmel már megjelent egy bő hatvan perces válogatás hét standard-del, ami mára amolyan igazi ‘cult record’-á vált, hiszen nem akármilyen, egyedüli kitekintés volt a „Standards Trio” élő felvételeinek mintegy áramló folyamából. Mindezidáig. Ugyanis idén novemberben megjelent egy második, hetven percnél hosszabb, nyolc standard-det tartalmazó válogatás – hogy maradtak-e még kiadható felvételek, amelyek esetleg egy harmadik korongra elegendők, azt bizonyára csak Jarrett és az ECM atyja, Manfred Eicher tudják, de nem tartom valószínűnek.

 

Amitől ezek az „újabb” és „régebbi” hanganyagok mind-mind csodálatosak, az a laza összhang, a folytonos játékosság, a könnyed dinamizmusokban duzzadó erők, amelyek hármójuk játékát mozgatják. Jarrett negyvenhét, Peacock ötvenhét, Motian hatvanegy évesek ekkor, és pályájuk csúcsán, szinte kitapinthatóan egy dolog határozta meg leginkább mindannyiukat: a figyelem. A sokszor játszott darabok mintha ezekben a ritka pillanatokban születnének, nem újjá, hanem először. Motian dobolása könnyedé és légiessé teszi Peacock nehéz basszus szólamait, mintegy impulzívan tekerednek és csavarodnak egymás köré, ölelik át és burkolják be Jarrett zongorahangjait, aki ettől megtáltosodva Ikaroszként száll a ritmusszekció szekerén.

 

Erre a kreatív spontaneitásra képtelenség előre felkészülni – ahogy Jarrett mintegy sértődötten meg is jegyezte egykor egy interjúban a „Standards Trióval” kapcsolatban, hogy nincsenek próbák, minden a színpadon születik meg egy-egy este során. Ez az attitűd pedig olyan erővel hat, hogy egy több mint harminc éves felvétel is képes lehengerelni a hallgatóját, számtalan Jarrett trió felvétel után is. Egy zseni kimeríthetetlen fantáziája végeérhetetlen körökben fon minket körbe időről időre, most egy kivételes felállású ritmusszekcióval: mi lehetne ennél szebb és a figyelmünkre érdemesebb? 

 

Forgalmazza: Hangvető

 

 

Előadók:

Keith Jarrett – zongora

Gary Peacock – bőgő

Paul Motian – dob

 

Elhangzó szerzemények:

1. Everything I Love

2. I Fall In Love Too Easily

3. Straight No Chaser

4. All of You

5. Someday My Prince Will Come

6. The Old Country

7. Golden Earrings

8. How Long Has This Been Going On?