Főkép

Álmomban sem gondoltam volna, hogy pár héttel Jyotsna Srikanth albuma után egy olyan kiadvány kerül a lejátszómba, amely szintén az indiai karnatikus muzsikára épül. Egy darabig azért vívódtam, mert ez is határesetnek számít nálam, félig világzene, félig meg kísérletező jazz, és ez utóbbi nem tartozik a kedvenceim közé.

 

A második nekifutás végül eldöntötte a kérdést, túl érdekesnek találtam, ami mellett kár lenne szó nélkül elmenni. A projekt lelke a lengyel Wacław Zimpel, aki korábban sokféle zenei közegben megfordult, mielőtt a Saagara formációval színpadra lépett. Ugyanez elmondható a társulat muzsikájáról, többeknek azok a korongok jutnak az eszébe, amelyeken nyugati muzsikusok rácsodálkoznak India zenei világára, és megpróbálták beépíteni azt a sajátjukba. Többek szerint jó példa erre John McLaughlin albuma, a Shakti – részben a hangszerek, részben pedig a vezérlő elv okán.

 

Erre nem tudok mit mondani, mert a Shakti sosem járt a lejátszómban, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy az eredetileg közös jammelésnek indult projektben minden a helyére került, kezdve az indiai ütőhangszerekkel, és zárva a minimalista elektronikával. Meglepő módon a számok többsége 5-7 perc közötti, viszont az ismétlődéseknek és az improvizációknak, sokkal hosszabbnak tűnnek.

 

Ezt a lemezt sem szabad háttérmuzsikaként hallgatni, zárjuk ki a külvilágot, és merüljünk el a zenében, garantáltan felszabadít és magába szippant. Egyfajta modern értelmezését kapjuk a karnatikus zenének, ami sok esetben táncolható elektronikus alapot kapott, mintha egy péntek esti buliban lennénk (Earth, Water and The Holy Groove). De a két rész (hagyományos és elektronikus) szerves egészet képez, Wacław Zimpelnek sikerült a kettőt összehangolnia, mintha egy kéz, egy központi akarat vezényelne minden hangot. Az egészben tényleg az a legszebb, hogy simán transszerű állapotban juttatja a hallgatót.

 

Kedvencem az albumindító „God of Bangalore”, amihez klip is készült. Ebben ott van India lüktetése, közben szintis futamok keverednek az ütőhangszerek ritmusával, időnként a hegedű ragadja magához a vezetést – és közösen hoznak létre valami újszerűen egzotikus muzsikát.  Nem mondom hogy mindenkinek tetszeni fog, de aki szereti a jazz, a karnatikus zenét, a progresszivitást, az elektronikus zenét, annak biztosan bejön a nemes egyszerűséggel 3-nak titulált lemezen. Így utólag sajnálom, hogy lemaradtam a novemberi Magyar Zene Házában tartott koncertjükről.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Earth, Water and The Holy Groove, God of Bangalore

2024-ben megjelent album (tak:til)

Weboldal: https://www.facebook.com/saagaraofficial/

 

 

A zenekar tagjai:

Wacław Zimpel –­ klarinét, elektronika

Giridhar Udupa – ghatam

Aggu Baba – khanjira

K Raja – thavil

Mysore N. Karthik – hegedű

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. God of Bangalore 06:39
  2. Sunbeam Spirits 04:55
  3. The Rite of Rain 07:28
  4. Northern Wind Brings Redemption 05:57
  5. Where Is That Blossom 05:09
  6. Earth, Water and The Holy Groove 06:18