Főkép

Egy pillanatig sem csodálkozom azon, ha ennek az együttesnek a neve a többségnek (velem együtt) nem cseng ismerősen, hiszen az utolsó albumuk még a múlt évszázadban, 1992-ben jelent meg. Azóta nem jelentkeztek új anyaggal, és ez a több mint harminc év pont elegendő, hogy a finneken kívül mindenki elfelejtse őket. Ezek után érthető a meglepődésem, amikor a postás kézbesítette az idén megjelent, negyedik lemezüket.

 

Időbe telt mire ráhangolódtam a zenére, aminek az alapját a finn népzene képezi, amit aztán átdolgoztak, és mindenféle stílusokkal egészítettek ki. Úgy érzem, mintha a tagok egyszuszra szeretnék közreadni mindazt, ami harminc év alatt felgyülemlett a fejekben, és ennek köszönhetően lett ennyire változatos ez a korong. Tetszik, hogy fontosnak tartják a népzene szórakoztató részét, gondolok itt a táncos rendezvényeken történő muzsikálásra. Ennek köszönhetően nagyon sok a tánczene található a Salamakannel 2024-es kiadványán. Kezdve rögtön az albumindító „Kostner Avenue Waltz” keringőjére, a „Kantelepolska - Polska for Kantele” polskájára, és nem utolsó sorban a „Salamahumppa - The Lightning Humppa” gyors hummpájára. Ez utóbbiban Arto Järvelä hegedűje viszi a dallamot, a többiek csak kísérik, illetve időnként a saját fejük után mennek, mi több helyenként kísérletezésbe kezdenek, hogy közös örömködéssel fejezzék be a számot.

 

Eddig még nem említettem, de a szerzemények többsége instrumentális, ami kellő teret ad a négy muzsikus számára mind a hangszeres, mind a zeneszerzői tehetségük bemutatására. Ezen az albumon jól elférnek egymás mellett a táncolható, és az olyan lassabb számok, mint a szomorkás hangulatú „Suruinen”.

 

Két alkalommal azonban szakítanak ezzel a hagyománnyal, és énekeseket invitáltak a stúdióba. Mondanom sem kell, ezek egyfajta csúcspontot jelentenek, mert az emberi hangok még jobban kihangsúlyozzák a dallamokat. Tetszik, ahogyan Jonna Tervomaa énekel a „Pihlajanmarja”-ban – letisztultság, természetesség jellemzi a stílusát. Teljesen más hangulatú az Ismo Alanko által előadott „Tuomi on virran reunalla”, és itt talán picit háttérbe szorul a hangja a hangszerekhez képest.

 

Összhatásában ez egy jól felépített, változatos album, modern megoldásokkal – gondolok itt például a „Polsketti” basszusgitár-akusztikus gitár kettősére. Hol népzene, hol világzene, de minden pillanatában érződik a zenészek tudása és szeretete, és a közöttük lévő összhang. Ehhez elegendő az utolsó szerzeményt meghallgatni, ahol egy vonósnégyessel kiegészülve búcsúznak el a hallgatótól.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Salamahumppa - The Lightning Humppa, Kultaneito, Pihlajanmarja

2024-ben megjelent album (Bafe's Factory)

Weboldal: https://www.facebook.com/salamakannel

 

 

A zenekar tagjai:

Arto Järvelä – hegedű, mandolin, nyckelharpa

Antti Kettunen – akusztikus gitár, elektromos gitár, citera

Kimmo Känsälä – elektromos basszusgitár

Hannu Saha – kantele

 

Közreműködők:

Ismo Alanko – ének

Jonna Tervomaa – ének

JPP – vonósnégyes

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kostner Avenue Waltz (3:23)
  2. Eliaan kirkonkellot - The Bells of Elias (4:54)
  3. Salamahumppa - The Lightning Humppa (3:04)
  4. Suruinen – Kind of Blue (3:31)
  5. Pihlajanmarja - Rowanberry (3:52)
  6. Hilseet pois! – No Moss! (2:44)
  7. Taimela (4:14)
  8. Kisavirsi – Swaying Tune (3:18)
  9. Kantelepolska - Polska for Kantele (5:46)
  10. Tuomi on virran reunalla - The Bird Cherry Tree Beside the Stream (4:07)
  11. Pajalan kiirutta - Pajala Rush (3:09)
  12. Polsketti (3:42)
  13. Aarnion marssi - Aarnio's March (2:20)
  14. Kultaneito - Golden Maiden (4:46)