Zenék a nagyvilágból – Eleonora Bordonaro: Roda – világzenéről szubjektíven 445/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 11. 10.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 2024-es WOMEXen találkozhattam Eleonora Bordonaroval, aki mesélt az idén megjelent lemezéről. Olyan nyelven énekel, amit csak egyetlen városban beszélnek Szicíliában, és gyakorlatilag a többi olasz sem érti (ez egyfajta lombard-norman keverék). Persze ez önmagában még nem jelent semmit, hiszen a földön nagyon sok népcsoport él, akik kevesen vannak, és saját nyelvvel rendelkeznek. Mi több, arra is van példa, hogy Ian Brennan felkeresi őket és megörökíti törzsi muzsikájukat (ajánló erre).
Ez a lemez attól vált különlegessé a szememben, hogy nem a világ távoli, eldugott részén rögzítették, hanem Európában, és jól tetten érhető rajta mindaz a hatás, amit a nyugati kultúra művel az emberrel. Ezen a korongon vidáman keveredik egymással a népzene, a pop, a rock és lesz belőle világzene, ráadásul egy halom trombita is szerepel a produkcióban, ami véleményem szerint tényleg egyedivé teszi a hangzást. Ráadásul ezek általában egyszerűsített trombiták, kevesebb lehetőséggel, de ettől függetlenül időnként engem a balkáni rezesekre emlékeztetnek.
A cikk végi videók alapján el tudom képzelni, milyen lehet a körmenet városban, ezekkel a színes ruhába öltözött zenészekkel. Hasonló hangulata van a lemezre rögzített kilenc számnak: hit, menetelés, mosolygás, nagybetűs élet. Miközben Eleonora Bordonaro helyi nyelven énekel, és a trombiták a húsvéti körmenetet idézik, mindegy mellékesen utalások bukkannak fel a zenében. Gondolok itt például a „Umbra vaganti” brazil (bossa nova?) alapjára, vagy a „Giuriei” amerikás kezdésére. Az önfeledt szórakozás mellett a „Ciro Zzirian” című altatódal alatt jut idő a lassabb, meghittebb pillanatokra. Elsőre meglepett, hogy az addig harsány trombiták mennyire visszafogottan szólalnak meg ebben a számban, de ez csupán arra bizonyság, mennyire jó munkát végzett Puccio Castrogiovanni a hangszereléssel.
Az albumzáró „Airam uoi” egyfajta esszenciája a projektnek, egyaránt benne van Eleonora Bordonaro tolmácsolása, saját értelmezése a vidékről, a modern hangzás (rock) és a helyi hagyományokat életben tartó, átörökítő trombitások, akik búcsúzóul elmenetelnek a naplementébe, miközben lelkesen fújják a hangszereiket. Ihletett pillanat, ami arra késztet, hogy újra elindítsam a lemezt.
Meghallgatásra ajánlott számok: Iermanimei, Giuriei, Airam uoi
2024-ben megjelent album (Finisterre)
Weboldal: https://www.facebook.com/EleonoraBordonaroMusic/
A zenekar tagjai:
Eleonora Bordonaro – ének
Puccio Castrogiovanni – ütőhangszerek, mandolin
Marco Corbino – gitár
Michele Musarra – basszusgitár
Salvo Farruggio – dobok
Marina Latorraca – trombita, harsona
Pierpaolo Latina – zongora
Denis Marino – gitár
Gionni Allegra – mandola
Salvatore Assenza – szaxofon
Közreműködők:
I Giudei di San Fratello – trombiták
A lemezen elhangzó számok listája:
- Iermanimei
- Pinsier
- Amisg
- Giuriei
- Culaur sgargient
- Umbra vaganti
- Ciro Zzirian
- La duntananza
- Airam uoi