Beszámoló: Ton Koopman 80 – Händel: Eszter – Művészetek Palotája, 2024. október 30.
Írta: Németh Attila | 2024. 11. 01.
Ha van ünnep, ha nincs, Händel muzsikája ünnepivé tesz minden pillanatot még ebben a békétlen világban is. És mennyire csodálatosan jön létre ez a hangulat a régizene egyik nagymesterének kezei alatt, akinek ráadásul 80. születésnapja alkalmából a MÜPA egy egészen páratlan, igazán fesztív előadást hívott életre. A müpa magazin+ portréjában „engedékeny forradalmárnak” jellemzett, az este során karmesterként, csembalista és kórusvezetőként egyszerre fellépő Ton Koopman – akinek jellemzése még tovább bővíthető az orgonaművész, klavikordjátékos, zenetudós, közreadó, az Amszterdami Barokk Zenekar és az Amszterdami Barokk Kórus alapítója és vezetője titulusokkal – ugyanis saját életművének megkoronázásaként, a MÜPA produkciójának keretében egy egészen kivételes atmoszférát hozott létre Budapesten, Händel: Eszter, bibliai tárgyú oratóriumával – a műfajról bővebben, szintén a magazinban itt olvashatnak.
Persze, gondolhatnánk, a siker kódolt, ha olyan sztárok kapják a szólista szerepeket, mint a szoprán Julia Lezsnyeva (Eszter), a kontratenor Maarten Engeltjes (Ahasvérus/Mardókeus) és a basszus Andreas Wolf (Hámán), akik egytől-egyig lehengerlő énekesek. Mégis, mélyen megindító előadásaikkal, egész este vibráló hangjukkal a zenekar és a kórus középpontjaiban szinte teljesen átformálták szerda este a hangversenyteremet, amely ismét tanúbizonyságot tett különleges akusztikai adottságairól. Nem egy teremben ültünk egy előadáson, hanem a zene közepén, ami a kísérletező kedvtől duzzadó Händel hangszeres és énekes megoldásaival zengte körül a hallgatót a Jean Racine drámája nyomán megzenésített librettóval – a művet Händel eredetileg 1718-ban írta és 1732-ben dolgozta át.
Lezsnyeva a fényt vibrálóan visszaverő fehér – majd a második részben fekete – kosztümjét elhalványítja saját hangja, különösképpen a hárfakísérettel előadott áriája során (de említhetném bármelyik duóját is Engeltjes-szel):
„Tune your harps to cheerful strains,
Moulder idols into dust!”
És persze csodálatos a hárfás játéka is, akinek örömmel leírnám a nevét, de hosszas keresés után is csak az Amsterdam Baroque Orchestra-ra vonatkozó referenciákat találok. Voltaképpen rendben van ez így, hiszen az egész estének az ereje éppen abban az egységben rejlett, amit Koopman a hosszú életmű alatt megalkotott, a feltehetően azért időnként változó kórus és zenekartagokkal. Azonban ezen apró fluktuációk ellenére egy olyan bensőséges, intim zenei minőséget teremtett, ami utánozhatatlanul nyilvánul meg egy ilyen nagy volumenű előadásban is.
A MÜPA ünnepi előadása mindannyiunknak, aki hallotta, felejthetetlen élmény marad.
A csembaló mellől vezényel: