Főkép

Napközben még mindig nem esik – állapítottam meg, miközben a folyóparti Aviva Studios épülete felé sétáltam. Előzetesen úgy gondoltuk, hogy legalább az itt tartózkodásunk felében esni fog, de az időjárásfelelős rendes volt, csupán két ízben hullott csapadék az égből, és akkor is szigorúan este 8 után, viszonylag rövid ideig. Gyakorlatilag hasonlóképpen szerencsém volt az idei WOMEX négy napjával, mert minden előre leegyeztetett találkozót sikerült megvalósítanom, és két-három kifejezetten ígéretesnek tűnik közülük.

 

Legalább ennyire örülök azoknak a váratlan találkozásoknak, amikor leszólítottak a standok között, vagy amikor egy spontán beszélgetés végén kiderült, a másik fél pont ahhoz a kiadóhoz, ügynökséghez tartozik, amelyik szerepel a kívánságlistámon. Lemezből ugyan többet viszek haza, mint eredetileg gondoltam, de ez nem miattam van, egyszerűen túl sok az ígéretes világzene, amit muszáj majd otthon meghallgatnom.

 

Minden WOMEX utolsó napja közös reggelivel kezdődik, amit én most kihagytam, így amíg a többiek ettek, félreálltam egy pohár narancslével, hogy bámuljam a folyópartot. Pár perc alatt sétahajót, négyevezős csónakokat és egy csoport futót sikerült megfigyelnem, majd szóba elegyedtem egy Amerikában élő hölggyel, és negyedórával később nemcsak névjegyet cseréltünk, de mint kiderült, közük van a kedvenc mariachi bandámhoz (Flor De Toloache), szóval ez egy örömteli találkozás volt.

 

Mindezek után elkezdődött a 2024-es WOMEX díjátadó, a szokásos három kategóriával. A három díj közül elsőként az év 20 legjobb világzenei lemezkiadóit nevesítették. A lista a két legrangosabb slágerlista közreműködésével készült el, és szerintem ez teljesen helyénvaló, mert akik képesek rendszeresen a World Music Charts, illetve a Transglobal World Music Chart havi listáira felkerülni, azok valóban a legjobbak. Következzen a teljes lista:

Glitterbeat Records (Germany)

Real World Records (UK)

Buda Musique (France)

Galileo MC (Spain/Germany)

Nordic Notes / CPL Music (Germany)

Segell Microscopi (Spain)

ARC Music (UK)

Mieruba (Mali)

Zero Nove Nove (Italy)

One World Records (Denmark)

Ajabu! Records (Sweden/Germany)

Analog Africa (Germany)

Riverboat Records / World Music Network (UK)

Trad Records (Belgium)

Smithsonian Folkways Recordings (USA)

Outhere Records (Germany)

ZZK Records (Argentina)

Wagram / Chapter Two (France)

Dreyer Gaido (Germany)

World Circuit (UK)

 

Túl sok meglepetés nincs névsorban, és sajnálatos módon idén magyar kiadó nincs a díjazottak között. Az idei szakmai díjat a manchesteri illetőségű In Place of War projekt kapta. Így írnak tevékenységükről:

„Az IPOW az „artivizmusra” specializálódott, amely a zenét, a színházat és a vizuális művészetet használja nem csak a háború idején, hanem a háború után is, amikor a közvetlen nemzetközi figyelem nagy része eloszlott…

Öt „pilléren” – tér, elkötelezettség, tanulás, támogatás, alkotás – átdolgozva az IPOW gondoskodjon arról, hogy projektjeik az embereket szolgálják. Nem szabják meg a művészet feltételeit, amelyet az embereknek „kell” készíteniük, hanem elősegítik a kreativitást, amely szervesen kibontakozik azokból a közösségekből, amelyeket szolgál. Ez az antipaternalista megközelítés biztosítja, hogy inkább megkönnyítsék, mint diktálják, lehetővé téve, hogy a helyi hangok alakítsák a narratívát. Fontos tehát, hogy ezt a tudást fenntartsák és újrahasznosítsák – az IPOW és hálózata megosztja a munkájuk során megszerzett tudást és tapasztalatot, hogy azt még szélesebb körben lehessen megismételni.”

 

Zárásként pedig az életmű-díj átadására került sor, ezt idén a brazil Hermeto Pascoal kapta. Róla annyit illik tudni, hogy 74 éve zenél, rengeteg albumot készített és nagyon sok muzsikussal dolgozott már együtt, nyert Grammy-díjat, meg mindenféle más elismerést. Zenéjét szokták jazzként meghatározni, de ez ellen ő határozottan tiltakozik, sokkal inkább az „univerzális” címkét használja, és ebben van igazság, mert amit az együttesével együtt csinál, az jóval több jazz és mindenféle brazil stílus keverékénél. Nem egyszerű muzsikáról beszélünk, és ezt saját tapasztalatommal is megerősítem, mert bizony időbe telt, mire ráhangolódtam. Szólók, hangszerváltások, időnként kaotikus hangzás – csodamód a végére minden a helyére került, mi több a közönség egy része táncra perdült, pedig ezek a számok tényleg nem rádióbarát kompozíciók.

Ezzel a koncerttel ért véget a 2024-es, sorrendben 30. WOMEX. Jövőre újra Tampere városába megyünk, vagyis jó eséllyel ez lesz az első fagyos-havas bulim ezzel a társasággal. Már várom.