Főkép

Számomra a kortárs magyar irodalom legörömtelibb eseményei közé tartozik minden olyan alkalom, amikor a jóval a kilencvenen túl is aktív Sándor Iván új kötettel jelentkezik. Így nagyon megörültem annak, hogy idén sem maradtunk új Sándor-mű nélkül. A viszonylag gyors egymásutánban megjelenő kisregényei után azonban most nem egy szépirodalmi alkotás, hanem egy vékonyka esszégyűjtemény látott napvilágot, amely azonban több szállal is kapcsolódik a trilógiához.

 

Sándor, ahogy eddig is, azt kívánja bizonyítani, hogy a történelem nem egy, a múltból a jövőbe tartó egyenesvonalú folyamat, hanem egy olyan rendszer, amelyben ugyanazokat a dolgokat éljük át újra és újra. És erre vagy rájövünk, vagy nem. Inkább ez utóbbi a jellemző.

 

A kötetben szereplő esszék az elmúlt 2-3 év termései, és összességében elmondható róluk, hogy rövidek, tömörek, célratörők és a meglévő mélységükkel együtt is átláthatók. Sándor egyszerre használja fel a múlt század nagyformátumú alkotóinak gondolatiságát, valamint saját korábbi feljegyzéseit és személyes emlékeit.

 

„Kétféle jó irodalom van. Az egyik szolgálja a korszak ízlését-divatjait, s ezzel része lesz a korszak struktúrájának. A másik megmutatja: mi maga a korszak.”

 

Így szerepet kap itt többek között Örkény István, aki saját világháborús tapasztalatait tudta átgyúrni és örökérvényűvé tenni a rá jellemző groteszk, tragikomikus szövegeibe, Mészöly Miklós, aki meg tudta újítani a magyar drámát, de olvashatunk még a 20. századot tökéletesen megértő és átlátó Thomas Mannról, a múltat fáradhatatlanul kutató W.G. Sebaldról, vagy a múlt századi lelkiállapotot legteljesebben ábrázolni tudó Thomas Bernhardról.

 

Más szövegekben inkább a személyes élmények dominálnak, így képet kaphatunk a szerző világháborús emlékeiről, de akad olyan ragyogó esszé is, amely tökéletesen levezeti, hogy miért is volt teljességgel logikus eljutni a múlt századi autoriter rendszereitől a jelenlegiig.

 

Azt hiszem, a Palackposta vitathatatlanul az idei év egyik legfontosabb esszémegjelenése, és mint ilyen kiváló betekintést ad az elmúlt évszázad szellemi, politikai, társadalmi és gazdasági folyamataiba, és talán segít megérteni, hogy miként jutottunk el oda, ahol jelenleg tartunk.