Főkép

A Rőtfal regéi sorozat első regényében gyakran szóba kerül Martin, a harcos. De ő akkor már amolyan legenda, akinek alakja csupán a faliszőttesen látható. A sorozat eredeti kiadási sorrend szerint számított 6. kötete meséli el az ő történetét, s azt sem teljes egészében, csak hogy hogyan lesz a rabszolga egérkölyökből népének megmentője, az ifjú harcos. Rőtfal apátsága itt csupán a kerettörténetben említődik meg.

 

Ahogy a borítón látható, Brian Jacques különféle állatokról mesél, akik többé-kevésbé ember módra élnek. A világuk a mi középkorunkra emlékeztet, a regénysorozat pedig számos előd nyomait követi. Épp úgy van benne valami klasszikus kalandregényekből és legendákból, mint a fantasy irodalom olyan alapműveiből, amilyenek Tolkien könyvei is. Ifjúságinak sem túlzás mondani, hozzátéve, hogy miként a borító is sejteti, itt nincs sok hely cukiskodásnak, sőt, a történet egyes részei kimondottan komorak. De Jacques jó érzékkel keveri a kalandot a humorral, a harcokat a kedvesebb pillanatokkal. Épp úgy megmutatja, mivel járhat a harc, mint azt, milyen derűs, szép életet igyekeznek megvédeni vagy visszaszerezni azok, akik szembeszállnak Mocsárvég urával, a Marcang nevű hermelinnel és bandájával.

 

Marcang tartja ugyanis rabszolgasorban a környék egykori lakóit, velük építteti várát, és nem tűr semmiféle lázadást. Martin viszont vissza akarja szerezni tőle apja kardját, s persze mindannyiuk szabadságát is. Ebben aztán, ahogy az lenni szokott, váratlan helyekről és személyektől kap segítséget, ám a rablóbrigád egészét elkergetni sokkal nagyobb feladat, mint amit egy ilyen bátor egér és bajtársai egyik napról a másikra meg tudnak oldani…

 

Ahogy a Rőtfal című első regényben, itt is szerethető ill. emlékezetes szereplőkkel találkozunk. Az író arra is figyel, hogy még a leginkább egyértelműen a jó vagy rossz oldalon álló karaktereket is árnyalja, de egyes mellékszereplők segítségével egész konkrét életbölcsességeket ill. jellemrajzokat is ad, olyasmiket, amelyek nem feltétlenül kell, hogy részei legyenek egy kalandregénynek. Mi több, a sorozat hangulata is túlmutat az átlagon: a helyeket, a tájakat, de még az ételeket is annyira érzékletesen meséli el Jacques, hogy hiába tudja az olvasó, hogy ez „csak egy mese”, legszívesebben odaköltözne abba a világba.

 

Magyarul húsz éve is kiadták ezt a könyvet, akkor ezzel ért véget a sorozat. Remélem, most arat akkora sikert, hogy a többi részt is olvashassuk! Miközben nagyon sok, ma is érvényes (sőt, ma talán még a korábbiaknál is erősebben jelenlévő) kérdést, problémát feszeget, és ad rájuk akár megoldási mintát, akár a megoldásukhoz elvezető bölcsességet, egyúttal klasszikus, jól eső olvasmányélményt is nyújtanak Rőtfal regéi.