Főkép

Minden idők egyik legkiválóbb képregénysorozatának, a Sandmannek egyik leginkább közkedvelt mellékszereplője volt Lucifer Hajnalcsillag. Az amerikai képregénykiadás hagyományainak megfelelően készült is egy külön róla szóló újabb sorozat, melynek első gyűjteményes kötetét a Fumax a Sandman szériához hasonlóan két verzióban adta ki – s még a nem-limitált verzió is elképesztő kiadvány. Az ezüstözött, dombornyomott bőrkötéses limitált változat tartalmaz némi extra galériát és vázlatot, meg védőborítót, könyvjelzőszalagot stb.

 

Mike Carey nevével nem most találkozik először a magyar olvasóközönség, bár én eddig csak angol nyelven olvastam tőle, a The Unwritten című képregénysorozatának első hét kötetét. Mely alapján egyértelmű volt, hogy Carey a megfelelő ember egy Sandmanhez kapcsolódó spin-off megírására. Neil Gaimenhez (a Sandman írójához) hasonlóan, szemfényvesztő ügyességgel képes használni a különféle mítoszok, legendák és irodalmi művek elemeit, s szőni ezekből hatalmas, szövevényes sztorit. Az Unwrittent csupán azért hagytam abba, mert pár hónapig más kötött le, és visszatérve rájöttem, hogy az elejétől kellene újraolvasnom az egészet, hogy fel tudjam venni a fonalat, és értsem, mi történik…

 

Carey a Lucifer sorozatban pont ugyanígy jár el, s nem is vártam, hogy az első kötet végén majd mindent érteni fogok. A Pokol hajdani ura nyilván nagyban játszik, az ő útjai teremtőjéhez hasonlóan kifürkészhetetlenek, úgyhogy annak is örültem, hogy a kötetbe került két nagyobb volumenű történet zöme érthető és követhető volt. Hogy mi mozgatja az ördögöt, aki még a Sandman egyik részében lemondott korábbi munkaköréről, azt csak részben magyarázza meg ez a kötet, de az világos, ahogy már a Sandmanben is volt, hogy Lucifert mérhetetlenül zavarja az eleve elrendeltetés koncepciója. Ő márpedig azt csinál, amit akar, és rosszul érinti, ha ráébred, hogy már megint Isten szándékai szerint cselekedett.

 

Ilyen felütéssel kissé erőltetettnek is érzem a kötet elejét, azt, ahogy Lucifert bevonják a mennyek ügyeibe, bár nem ő az egyetlen szereplő, aki évezredek óta várja már a megfelelő alkalmat, hogy megtehessen valamit… De ahogy mindezt megoldja, az még szinte egyenes vonalú sztori ahhoz képest, ami utána következik. És messze nem csak a zsidó-keresztény hagyományok mítikus lényei kapnak szerepet benne. Carey úgy húzza elő az újabbnál újabb ismert, titkosabb vagy akár a mi kultúrkörünkben vadidegennek számító karaktereket és mítoszokat, mint bűvész a nyulakat a cilinderéből. Mindegyiknek jut valami szerep, hogy Lucifer sztoriját (akaratát?) előremozdítsa.

 

Igen, a Lucifer képregény nagyon is sokban hasonlít a Sandmanre. Különféle rajzolók dolgoztak ezen is, hogy változatosak legyenek a fejezetek, és mindenki hozzátett valami egyedit, különlegeset. A Sandmannél is sok időbe, sok oldalba telt, mire elkezdett derengeni, miről szól a fő történet, még ha emitt nem is burjánzik annyi oldalhajtás. Maga Lucifer, ahogy a Sandmanben feltűnt (s főleg mikor elhagyta a Poklot), roppant érdekes és összetett személyiség, ám saját képregényében, ahogy az események alakulnak (uram bocsá’ eszkalálódnak), úgy fókuszálódik is. Végig megmarad baromi coolnak, és ügyes, ahogy Carey néha mégis megmutatja az ördögi oldalát, de ami a Sandman képregényben olyan izgalmassá tette, a döntés, hogy lemondjon a hatalomról, itt elmúlik. Lehet, hogy még nem értjük, mit miért csinál, de végig céltudatos, cselekvő főszereplő, aki úgy hatol át világokon, bárkin és bármin a célja elérése érdekében, mint pengeélesre fent kard a belső szerveken. Még ha az olvasó és a szereplők gyakran nem is tudják, miért.

 

Ahogy a Sandmanben megszokhattuk, itt is töméntelen sok érdekes, emlékezetes mellékszereplő bukkan fel, bár ahogy Lucifer varázsa múlni érződik, úgy ezen karakterek sem nőnek annyira az olvasó szívéhez (vagy hoznak rá úgy frászt), mint a Sandman esetében. Jók, erősek, Carey tényleg méltó minden tekintetben Gaimanhez (ill. Luciferhez). Mégis úgy érzem, a Sandman káprázatos, sziporkázó kreativitása és ötletáradata után nem tud úgy meghatni. Talán nem is kellene, talán eleve hibás hozzáállás mindenáron a Sandmanhez hasonlítgatni. Ez nekem nem fog menni, de aki amazt még nem olvasta, bizonyára máshogy látja majd a Lucifert.

 

De így is meggyőzött annyira, hogy a következő vaskos és magas árú limitált kötetet is megvegyem majd, ha eljön az ideje. Várom.