Főkép

Vannak népek, akik szomorú történelmi múltjuknak köszönhetően a megszokottnál több keserű népdallal fejezik ki bánatukat. Ide sorolom az íreket, akiknek volt pár keserves évszázaduk, és ezt a komor hangulatot olyan együttesek idézik fel, mint például a rovatban korábban már méltatott Lankum. Mindezt azért említem, mert a dublini Landless új korongja sem lesz a péntek esti házibulik favoritja, köszönhetően az időnkénti borzongásnak, amit a zenéjük kiváltott nálam.

 

Az együttest négy hölgy alkotja, akik elsősorban énekelnek, és ez egyben a legnagyobb erőssége az albumnak. A hátborzongató nyitódarab (The Newry Highwayman) kinyitja a hallgató előtt az ajtót, ami a Landless régi és új népdalgyűjteményéhez vezet bennünket. Nem csoda, ha menet közben úgy éreztem, a Lúireach című album egy jól sikerült kísérlet a hagyomány átmentésére a következő évszázadba. A szórványosan felbukkanó hangszeres kíséret, egyrészt minimalista, másrészt egy pillanatra sem nyomja el a női éneket (The Fisherman’s Wife).

 

Ahogy sorjáznak egymás után a dalok, úgy módosul folyamatosan a hangulat: melankólia, halál, titokzatosság, no meg a szerelem csatlakozik a hallgatóhoz, és ennek köszönhetően mentesül a lemez az unalmas címkétől. Picit kilóg a többi nóta közül a „The Grey Selkie of Sule Skerry”, mert ebben inkább az öntudat, a büszkeség dominál, kellő erővel előadva. Bár ezt lehet, csak belelátom, hiszen a szöveg egy gyermekét elvesztő anyáról szól – egyébként véleményem szerint ebben a szerzeményben érvényesül legjobban a négy hang, hol együtt haladnak, hol külön utakra tévednek, de az összhang, a harmónia végig megmarad.

 

A másik kakukktojás nyilvánvalóan a „Lúireach Bhríde”, ami gyakorlatilag egy himnusz az ír szigeten a kereszténység megjelenése tisztelt istennőhöz (Brigid), akihez az alábbi „feladatok” tartoztak: bölcsesség, költészet, gyógyítás, védelem, kovácsmesterség és háziállatok. De ezen kívül a női erőt is szimbolizálja – szóval napjainkban még mindig aktuális a szerepe. Az extrát ebben a számban a templomi orgona, mint kíséret okozza, és persze az ünnepélyes ének. Ezt a számot, ha jól értelmezem, akkor a kvartett az ír nemzeti tévé felkérésére írta, szóval egy kortárs darab, ami ennek ellenére jól illeszkedik a többi szerzeményhez.

 

Szintén kilóg a sorból az albumzáró „Ej Husári” című darab, ami szlovák eredetű, és szerintem csak azért került ide, hogy mindenki számára világos legyen, a szomorúság, a siránkozás egyetemes dolog, nem korlátozódik egyetlen nemzetre, szigetre.

 

Aki szereti az ír népzenét, a szépséges női éneket, és a vidám kocsmadalok helyett valami bánatosabbra, nyugisabb muzsikára vágyik, annak nyugodt szívvel ajánlom a Landless idén megjelent albumát – tökéletes választást.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: The Grey Selkie of Sule Skerry, The Newry Highwayman, Lúireach Bhríde

2024-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100053999985725

 

 

A zenekar tagjai:

Lily Power

Méabh Meir

Ruth Clinton

Sinéad Lynch

 

Közreműködők:

Cormac MacDiarmada – hegedű

Alex Borwic – harsona

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. The Newry Highwayman 05:19
  2. Blackwaterside 02:43
  3. Lúireach Bhríde 06:08
  4. The Fisherman's Wife 03:01 video
  5. The Grey Selkie of Sule Skerry 06:08
  6. Death and the Lady 04:43
  7. The Hag 03:26
  8. My Lagan Love 04:03
  9. The Wounded Hussar 04:17
  10. Ej Husári 05:15