Főkép

Folytatódnak a mohawk/punkfrizurás törpe és a kibukott egyetemista kalandjai a sorozat második gyűjteményes kötetében, ami a három regényt (4-5-6) és öt novellát tartalmaz. Ez talán nem üt akkorát, mint az előző, ami szerintem részben annak tudható be, hogy az újdonság varázsa már elillan, és hőseinknek önerőből kell kivívniuk az olvasók tiszteletét.

 

Amiért megküzdenek becsülettel, és azt kell mondjam, hogy nálam teljes sikerrel járnak. Oké, ez esetemben már újraolvasás, és egy-két később bekövetkező, gyengébb pillanatot leszámítva mindig szerettem ezt a duót. A történetek ismételt kézbevétele nemcsak azért volt kellemes elfoglaltság, mert voltak részletek, amikre már nem emlékeztem, hanem mert pár utalás, amit menet közben elhint a szerző, egészen más értelmet kapnak, ismerve a földi kalandozásaik végét.

 

A mindhárom regényt jegyző William King ezúttal magasabb fokozatra kapcsol, és hőseinknek már nem csak lokális problémákat kell megoldaniuk, hanem a civilizált világ megmentése érdekében kell szorgoskodniuk messze északon. Gyakorlatilag csak annyi pihenés jut nekik, amennyi a következő helyszínre történő utazás alatt megadatik, de ugye ezekben a káoszverte időkben, az utazás sem veszélymentes.

 

A második omnibus kötet epikus történeteket tartalmaz, de közben ott van rajtuk a birodalom minden mocska és sara, nem beszélve az erőteljes alkoholizálás eredménytermékeiről. Warhammer világában a hősök nem idealizáltak, és egyáltalán nem hibátlanok. Gondolok itt például arra az eseménysorra, aminek következményeként Felix felesküdött Gotreknek, és egy ideig szempont volt közös utazásuk következő állomásának kiválasztásánál, hogy a hatóságok ne találják meg őket.

 

Legjobban a középső, Bestiavadász című rész tetszett, amiben King jó érzékkel meséli el Praag város ostromát, kezdve a támadók lépéseivel, a védők kétségbeesett harcával, folytatva a különféle mágikus praktikák leírásával, s menet közben nem feledkezik el a falakon belül lévők hangulatának bemutatásáról. A védők között meglapuló káoszhívők ténykedése pedig hozzáteszi azt a pluszt, amitől valóban izgalmassá válik a történet. Az különösen tetszett, hogy ismét megtudunk pár apróságot Gotrek múltjából – ráadásul mindezt az ellenség beszámolójából ismerjük meg.

 

A korábban megszokott narráció megmarad, vagyis Felixen kívül mások is lehetőséget kapnak, hogy saját szemszögükből ismertessék az eseményeket. Thanquol továbbra sem mondott le hatalmi terveiről, de rajta kívül mások is képviselik a káoszt (például Démonszívű Arek), míg Hőseink oldalán többek között Ulrika és Max osztják meg velünk a tudnivalókat. Gotrek valamiért sosem jut szóhoz, és ugyan ezen sokat gondolkodtam, még mindig nem jöttem rá ennek okára. Talán a törpe észjárás túl eltérő a miénktől, és ezért nem próbálkozik vele William King.

 

Igazából teljesen felesleges aggódnunk a két bajnokért, mivel ők arra ítéltettek, hogy még sok-sok köteten keresztül küzdjenek a káosz ellen. Ebből a szempontból olyan ez a sorozat, mint bármely romantikus szappanopera, csak sokkal több erőszakkal és vérrel. Illetve abban biztosak lehetünk, hogy a befejezés bármi legyen is az, nem tekinthető majd happy endnek, hiszen ez itt a Warhammer világa. Mivel az első sorban harcoló duó verhetetlen, a második sorban állókat fenyegeti a korai elhalálozás veszélye, így azért marad izgulnivaló. Például Ulrikáért, aki harcos amazonként elnyerte a Felix szerelmét, és a harmadik regényben kerül bajba.

 

Ettől függetlenül olvasóként jól szórakoztam, élveztem a harcok leírását, a világról elszórt információkat, a hús-vér szereplők ábrázolását. Tetszett, ahogyan formálódik Gotrek és Felix kapcsolata, ami az emberi nyafogás és törpe morgolódás mögött egyfajta tiszteletet jelent. Bár az is igaz, hogy törpénk kaphatna nagyobb szerepet a mindenkit felaprító bajnok, és a kocsmák hőse címen kívül. Mintha nem ő lenne a központi figura, illetve az író nem tudja eldönteni, hogy mit kezdjen vele a harcok és a vedelések közötti időben.

 

A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a novellák közül négyet már olvastam a Felix és Gotrek című 2013-ban megjelent novelláskötetben.

 

A kötet tartalma:

William King: Sárkányvadász (Szente Mihály ford.)

William King: Bestiavadász (Szántai Zsolt ford.)

William King: Vámpírvadász (Szente Mihály ford.)

David Guymer: A tileai talizmánja (Szántai Zsolt ford.)

William King: A vámpírgróf (Szántai Zita ford.)

Nathan Long: Ras Karim két koronája (Szántai Zsolt ford.)

Ben McCallum: Prófécia (Szántai Zsolt ford.)

Josh Reynolds: Egy hordó Wynters (Szántai Zsolt ford.)