Főkép

Kurt Rosenwinkel Undercover albuma egy válogatás a New York-i Village Vanguard-ban több este során adott koncertek felvételeiből. Egy amolyan „mid-new” generation album: az „újat” kvalifikáló „közép-” voltaképpen annak szól, hogy a nagy jazz elődök és óriások árnyékában maguk is magasra nővő művészeket már újabb és újabb generációk követnek. Igaz, gitáron a “post-Metheny” érában Rosenwinkel párját ritkító előadó: Julian Lage vagy Gilad Hekselman ugyan mindketten kiemelkedő, de fiatalabb játékosok, és velük ellentétben Rosenwinkel már saját örökséggel is bír, amit mi sem jelez jobban az Ultimate Book of Compositions nemrég megjelent, gyönyörű kiadványnál.

 

Az Undercover-en felálló négyes – ami nagyrészt megegyezik a 2012-es Star of Jupiter kvartettjével – nem egy turné állomásaként, hanem kifejezetten ennek az élő albumnak a felvételéért vonult be a Vanguard-ba, és erre az alkalomra már kipróbált partnereket hívott meg Kurt: a mindig lírai hangokon muzsikáló Aaron Parks-ot, aki zongorán kitűnő akusztikus ellenpont Rosenwinkel effektekkel talán a kelleténél egy picit jobban megbolondított, de tiszta hangszíneken szóló gitárjához; Eric Revis–t, aki mint mindig, dinamikusan lüktet és Gregory Hutchinson-t, a fiatal nagymestert, akit mindig élvezet hallgatni.

 

A két közép tempójú, nyitó darabot követően, az összes eredeti kompozíció közül talán legkiemelkedőbb „Solé” folyékony és lágy összjátéka, a folyamatosan pulzáló ritmusszekció, Parks szólója és Kurt saját liricizmusa lehengerlő. Az „Our Secret World” immáron a harmadik feldolgozását kapja hivatalos kiadványokon: a 2003-as Heartcore albumon, majd a portugál Orchestra de Jazz Matosinhos fúvószenekarral felvett és 2010-ben megjelent, azonos nevű korong feldolgozása után mintha egy cseppet gyorsabb tempóban, de talán eddig, nem utolsósorban Hutchinsonnak köszönhetően, a legdinamikusabban szólal most meg felvételen. Parks hangszínválasztása szintetizátoron pedig remek elrugaszkodási alapot nyújt Kurtnek, hogy aztán Park maga is egy finom szólóval kápráztassa el a Vanguard, majd pedig az album hallgatóságát.

 

Az egész albumot átjárja egyfajta dinamikus merengés, amit a „Music” ¾-es waltz-a csak tovább fokoz: Revis rövid bőgő intórját egy kiterjesztett bőgő- majd zongoraszóló követi, érdemes figyelni azt a rengeteg ritmikus variációt, amivel Hutchinson kíséri őket, és amitől az egész muzsikát egy olyan ritmikus finomság szővi át, hogy Rosenwinkel szólója már ezen a szőttesten lebegve, mint maga Aladin érkezhet meg, hogy hallgatóik minden zenei kívánsága teljesüljön, még egy dzsinn nélkül is.

 

Az album rövid programját záró „Undercover” aztán feszültséget és egy dinamikus feszességet vezet be, amelynek keretében Hutchinson is kinyújtózik egy picit. Izgalmas lett volna egy még nagyobb merítését meghallgatni ennek a négyesnek, teljesen tiszta vagy akusztikus hangszíneken – érdekes, hogy Rosenwinkel nem igazán vesz, legalábbis felvételeken és koncerteken akusztikus gitárokat kézbe –, mert a Star of Jupiter stúdiófelvételeivel szemben egy már összeérett dinamizmusokkal játszó csapatot hallunk. Mindazonáltal feltétlen érdemes ezeket a felvételeket a minél magasabb hangminőség érdekében beszerezni valamilyen hanghordozón is.

 

Előadók:

Kurt Rosenwinkel – gitár
Aaron Parks – zongora, keys
Eric Revis – bőgő
Greg Hutchinson – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Cycle Five
2. The Past Intact
3. Solé
4. Our Secret World
5. Music
6. Undercover