Főkép

Miközben az időjárás nem tudja, mit kezdjen magával, és májusban hol a tavasz, hol a nyár üdvözli a reggelente munkába, vagy iskolába igyekvőket, a muzsikusok sorra jelentetik meg a lemezeiket, amelyek között mindig találok kedvemre valót. Ezekből kettő fért bele a hétvégi cikkbe.

 

 

Kyab Yul-Sa: Murmures d'Himalaya

 

Arról már lemaradt ez a trió, hogy megkapják az első tibeti csoport, akikről a rovatban írok címet, mert ezt pár héttel korábban már elnyerte Yungchen Lhamo. Azért nekik sincs okuk panaszra, mert tetszik a zenéjük. Akkor vagyok bajban, ha ehhez a vidékhez kapcsolódó régebbi élményt szeretnék megnevezni, mert sajnos csak egy sok-sok évvel (harmincöt talán) ezelőtti válogatáskazetta jut eszembe, amelyen vallási muzsika volt.

 

A tibeti Lobsang Chonzor által verbuvált együttes a zenéjét tekintve olyan koktél, amiben fontos szerep jut a tibeti világi és vallásos daloknak, az észak-európai dallamoknak (Margaux Liénard) és a közel-keleti ritmusoknak (Julien Layahe). A csillagok szerencsés együttállásának, vagy a három muzsikus egymásra hangolódásának köszönhetően minden elem harmonikusan illeszkedik egymáshoz. Egy biztos, a lemez nyugalmat áraszt, mintha ott ülnénk a hófödte csúcsok között húzódó völgyben, hallgatva a természetet. Valaki azt mondta a Murmures d'Himalaya című album kapcsán, hogy olyan, mintha rövidfilmeket nézne, melyek különböző hangulatokat, érzelmeket jelenítenek meg.

 

A szövegek hol a gonosz elűzéséről (Khaspshay), hol a jólétről (Gangkar), hol a Potala Palota fontosságáról szólnak, de az egyszem instrumentális kompozíció (Elvegard) sem lóg ki a képből. A szükséges egzotikumot Lobsang Chonzor éneklése jelenti, aki nyilván többféle hazai stílust használ, de ez csak fokozza a változatosságot, illetve erősíti a különféle érzelmeket, hangulatokat. Nekem legjobban az albumindító „Gangkar” tetszett, mert azonnal ajtót nyitott egy egzotikus vidékre, míg a „Mantra” visszafogott felvezetése a spiritualitáshoz vezetett. Egy biztos, a Murmures d'Himalaya album többszöri meghallgatást kíván, mert valami többször visszahúzott, hogy újra és újra meghallgassam ezt a tíz szerzeményt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Khaspshay, Gangkar, Mantra

2024-ben megjelent album (Nangma Prod)

Weboldal: https://www.resonancedexils.fr/

 

 

 

 

Maliheh Moradi & Ehsan Matoori: Our Sorrow

 

Felemás érzésem van, mert a lemez létrejötte annak köszönhető, hogy Iránban a ’79-es forradalom óta korlátozzák a női előadók lehetőségeit, többek között nyilvánosan (közönség előtt) nem énekelhetnek szólót. Ez valljuk be, nem hangzik túl csábítóan, így érthető, hogy aki nem akarja ezt elfogadni, külföldön keresi a boldogulását. Így tett Maliheh Moradi is, aki jelenleg az USA-ban él, és most Ehsan Matoorival állt össze egy lemez erejéig.

 

Ami az én olvasatomban koncept album, hiszen témái összefüggnek, az egyik szálon Maliheh Moradi személyes küzdelmei és tapasztalatai bukkannak fel, amelyek átfordulnak és már nem róla, hanem általánosságban az iráni nőkről szólnak. Erről így írt Ehsan Matoori, aki a zenét szerezte:

„Ezt az albumot szülőföldem bátor nőinek ajánljuk, akik éveken át kitartottak a nemek közötti egyenlőtlenség legnehezebb körülményei között.”

 

Az első pár meghallgatás alapján úgy vélem, Ehsan Matoori megtartotta a hagyományos iráni dalszerkezeteket, amitől csak nagyritkán tér el. Ilyen eltérés például az album egyik kulcsdala, a „Six Doors”, amiben jazzes a zongora játéka. Nekem legjobban a „By My Moon” szám tetszett, mert ez már-már epikusan szólal meg, gazdag hangszereléssel, kórussal – kellő hangerővel hallgatva, magával ragadó a szépsége. Persze a fő hangsúly az énekesnőn van, aki nemcsak a különféle érzelmeket (főként szomorúságot, bánatot) adja vissza, hanem közben szerintem az iráni énekstílusokat is cserélgeti.

 

Tetszik, ahogyan a hagyományos hangszerek mellett „egzotikusnak” számító brácsát, zongorát, csellót, hegedűt is belekomponáltak a számokba. Ez legjobban az albumzáró „The Tale of Sorrow” című dalban figyelhető meg, ám dacára a hangszerek keveredésének, ez még mindig iráni/perzsa marad. Ezekért a pillanatokért gondolom úgy, hogy az Our Sorrow nem csupán Maliheh Moradi éneke miatt érdekes, legalább ennyire izgalmas a mögötte megszólaló zene.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Six Doors, Be My Moon, The Tale of Sorrow

2024-ben megjelent album (ARC Music)

Weboldal: https://facebook.com/mhmm246/