Főkép

Astrid Lindgren nevét a legtöbben a Harisnyás Pippi történetek miatt ismerik, de írt ő más klasszikus gyerekregényt is, mi több, más erős lánykaraktert is kitalált. Például Ronját.

 

Bár nem történelmi regény, nyilván a késő középkori Svédországban játszódik ez a történet, s a hegyirablók a főszereplői. Mattis az ő vezérük, az ő várában élnek, ahol egy viharos éjszakán megszületik emberünk lánya, Ronja. S nem sokkal később a villám belecsap a várba, s ketté is repeszti azt… Hogy ez jó vagy rossz előjel-e Ronjára nézve, ki-ki döntse el maga a későbbi események fényében, de tény, hogy aztán azon túlmenően is különleges és karakán lánnyá cseperedik, hogy rablóvezér az apukája. Sőt, eszmélése során eljön a pont, mikor felteszi a kínos kérdést: mégis, honnan vannak azok a holmik? Melyet továbbiak követnek. Hogy van képük rabolni, ijesztgetni az embereket? Mivel jobbak akkor a csúnya-rossz Borka rablóknál, akik régi ellenlábasaik, vagy épp az erdőben élő veszélyes lényeknél? Bizony, még egy rablóvezérnek sem könnyű apának lenni, még az ő acéllal védett szívét sem védi semmi a saját, hőn szeretett lányától.

 

És ez nem minden. Mert egy napon Ronja találkozik az említett Borka fiával, és már elsőre feldereng neki, hogy minden rosszhírük ellenére, Borka fia Birk egyáltalán nem egy vadállat. Nem rontom el a könyv élvezetét, ha elárulom, hogy ezek ketten barátok lesznek – hogy is lehetne másként?!

 

Na de nem azért lett Astrid Lindgren olyan sikeres gyerekkönyvszerző már életében, s nem azért nevezték el róla a világ egyik legrangosabb gyermekirodalmi díját, mert klisés meséket mesélt. Persze, hogy vannak nála is jól ismert sablonok, fordulatok, jellemek és a többi. De ezeket máig üdítően frissnek ható módra használja. Történetei és szereplői pedig jóval összetettebbek, mint megannyi korábbi, kortárs, illetve azóta, de mások által írt mesében. Ronja vagy édesanyja például simán értelmezhető feministának, pláne mai szemmel, miközben erős női karakterek mindig is voltak széles e világ bármely tájának meséiben, történeteiben. Aztán amiről a regény szól, az lehetne tanmese is, ha nem Lindgren, hanem valaki kevésbé tehetséges és empatikus, jó emberismerő mesélő írja meg. De ő úgy adja mindezt elő, hogy könnyed szórakozásként épp olyan jól működik a regény, mint mélyebben kielemezhető, rétegzett történetként. Nem tol le semmit az olvasó torkán, de mutat egy olyan mintát, melyet akkor is, ma is csont nélkül nevezhetünk jónak, de ahogy mutatja, az hiteles, szerethető s egy pillanatra sem okoskodó és megmondó.

Mindebben közrejátszik az írónő letisztult, szép stílusa, finom humora is, ahogy a történethez tökéletesen illő, annak vadságát és természetes szépségét egyaránt közvetítő illusztrációk is. A Móra egyébként ehhez a legutóbbi, nagyon igényes kiadásához az első, eredeti borítót használta.

 

A regényt én először a Delfin könyvek kiadásában olvastam, már huszonévesen, és tetszett, szerettem, de fura módon két évtizeddel később újraolvasva még jobban megérintett. Astrid Lindgren nem kendőzi el a valódi élet keményebb részleteit sem, nem nézi hülyének a gyerekolvasókat, de nem is rémisztgeti őket, bölcsen, közvetlenül, tisztán szól hozzájuk, és ettől a könyv olvasása hasonlóan nyugtató hatással van az emberre, mint egy erdei séta.

 

A regényből több filmes feldolgozás is készült, a legfrissebb most fut a Netflixen, de sokan láthatták a Gorō Miyazaki által rendezett, részint Ghibli-féle anime sorozatot is. Utóbbi valahogy a történet kedves és mókás oldalát domborítja ki (legalábbis az általam látott első epizód alapján) – jóval színesebb látványvilággal, mint amit a könyv maga sugall. A Netflix élőszereplős verziója sokkal inkább a svéd középkori hangulatot követi, ráadásul (a szintén egy szem megtekintett első epizód alapján) nem kapkod, nem tesz mindenhova poént meg akciót, ahova nem is kéne. Cserébe (és ez mindkét verzióra igaz) nagyon is átjön a csodálatos svéd hegyek és erdőségek világa, hangulata. A regénynek szinte külön főszereplője a természet, és ez szerencsére e két filmes verzióban is megjelenik. De a szép nyelvezet miatt is mindenképp érdemes elolvasni a regényt.