Főkép

Huh, ez egy nagyon-nagyon album. Továbbra is minden igaz, amit az előző, saját magukról elnevezett album kapcsán leírtam róluk. Csak azóta fejlődött, gazdagodott a zenéjük – ami azért nagy szó, mert eddig sem egy könnyen befogadható, azonnal ható muzsikát csináltak.

 

„A legegyszerűbb az lenne, ha modernizált törzsi zenének titulálnám az Avalanche Kaito trió bemutatkozó albumát, mert a Burkina Fasoban született Kaito Winse hozza magával a griot hagyományokat, és ez helyenként tényleg úgy hat, mintha törzsi ritmusokat és éneket hallanánk (lásd az első klipet), modern hangszereléssel kiegészítve. De például ebben a számban is tetten érhető némi punkos felhang, ami miatt kénytelen az ember valami más címke után nézni. Aztán mondhatok még progresszív vagy jazzes szemléletet, vagy bármi mást, ami menet közben az eszembe jut.”

 

Első nekifutásra az jutott eszembe, hogy káosz hangjait hallom, amikor minden zenész elementáris indulattal esik neki a hangszereknek, mintha a világmindenséget szeretnék lenyűgözni, jobban mondva letaglózni. A törzsi, nyugat-afrikai elemek továbbra sem hiányoznak, csak ha lehet, tekertek még egyet, vagy kettőt az egészen. A punkos, kísérletezős attitűd végig megmarad, akárcsak az energia, mintha egy értelmiségi punk üvöltve vágná arcunkba véleményét a lényegről. Mindezt kelő hangszeres tudás birtokában, váratlan megoldásokkal (Shoya) fűszerezve teszik, amitől az egész progresszív, kísérletező lesz – és végső soron beskatulyázhatatlanná válik.

 

Rendkívül változatos lett a Talitakum album, részben annak köszönhetően, hogy Kaito Winse hol énekel, hol szövegel, hol furulyával vadítja meg a zenét, és úgy általában mindennek a közepén helyezkedik el. Két társa időnként diszkréten visszavonul (Viima), majd teljes erőbedobással térnek vissza.

 

Az album címéről így nyilatkozott Kaito Winse: „A talitakum héber szó. A falumban vallási szertartásokon hallottam, és szerettem a hangját, ezért készítettem belőle egy dalt. Ha az emberek a falumba jönnének, elragadtatnák attól az egyedülálló energiától, amelyet ebbe a szóba öntöttünk – ez valami teljesen új. Bizonyos értelemben vettünk egy kultúrát, és kiterjesztettük a saját nyelvén túlra.”

„Ez több, mint egy album – ez annak a desztillációja, ahogyan látom a világot, a múltammal és a jövőmmel kapcsolatos reményeimet.”

 

A tervezett káosz mellett fontos a spirituális réteg, ami nem feltétlenül a révülésben, transzban csúcsosodik ki, de a visszatérés a törzsi időkhöz érzésem szerint olyan ősi témákat vezet fel, mint az élet és a halál (Tanvusse), vagy a szerelem (Lago). Helyenként nyugtalanító a zene, mintha valami fontosról lenne szó, amit meg kéne értenünk (Tanvusse). Azt viszont végig érzem, hogy kultúrák keverednek egymással folyamatosan, zajlik az egymásra hatás, az inspiráció – amiből ebben az esetben egy nagyon izgalmas, előremutató valami születik. Egy biztos, ne keressünk hagyományos dalszerkezeteket, mert itt nem nagyon találni effélét. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt az albumot, akikben vagy egy csepp kíváncsiság, vagy egyszerűen valami zsigerire, újszerűre vágynak.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Shoya, Tanvusse, Talitakum

2024-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/AvalancheKaito/

 

 

A zenekar tagjai:

Benjamin Chaval – dobok, szintetizátorok, elektronika

Kaito Winse – ének, furulya, szájíj

Nico Gitto – gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Borgo 08:48
  2. Shoya 03:44
  3. Donle 05:23
  4. Tanvusse 02:58
  5. Viima 07:55
  6. Talitakum 03:18
  7. Ghostdrum exp3 00:51
  8. Lago 04:53
  9. Machine (The Mill) 04:17