Főkép

Miközben az időjárás nem tudja, mit kezdjen magával, és áprilisban hol a tél, hol a nyár üdvözli a reggelente munkába, vagy iskolába igyekvőket, a muzsikusok sorra jelentetik meg a lemezeiket, amelyek között mindig találok kedvemre valót. Ezekből három fért bele a hétvégi cikkbe.

 

 

AySay: KÖY

 

Nem tudom mennyire volt tudatos, de az album első három számát felvezetésnek, bemelegítésnek érzem (lásd első videó), kötelező előételnek, ami után jön a főfogás, az anatóliai pszichedelikus rock. Értem én, hogy ez a nyitás azok számára könnyítés, akik még sosem hallottak ilyen muzsikát, és a kurd énekesnő nem akarta rögtön a mélyvízbe dobni őket.

 

Mindazonáltal számomra ez a lemez a negyedik, „Sen Kimsin” című nótánál indul be igazán. Török dallam, elszállós rockzene, és olyan énekhang, ami tökéletesen illik ehhez a stílushoz – nem véletlenül lett ez a szám az egyik kedvencem. A rockon kívül van itt lassabb szerzemény (Yüksek Yüksek / Mit Folk), de a pszichedelia ebből sem hiányzik, és kurd Luna Bülow Ersahin ebben is remekel a mikrofon mögött. Kakukktojásként meg az a cappella előadott „Tu cerg û mêlakên” lepett meg.

 

Nagyon változatos lett a KÖY album, kíváncsi lennék, ebben mekkora szerepe van a két dán muzsikusnak (Carl West Hosbond, Aske Døssing Bendixen), mert skandináv momentumot nem hallottam a zenében. Ezért úgy gondolom, hogy az alap mindenképpen az énekesnőtől származik, a többiek meg legfeljebb a hangszerelésnél tettek hozzá valamit – mint például az utolsó előtti „Dayê” számban, ahol szintetizátor dúsítja a hangzást.

 

Jó lenne színpadon látni őket, hogy élőben miként működnek ezek a dalok.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Sen Kimsin, Istanbul, Dam Üstüne

2023-ban megjelent album (No Bounds Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/aysaymusic

 

 

 

 

Antoine Tato Garcia: Rumbason

 

Előjáróban két tény: katalánok nem csak Spanyolországban élnek, hanem a határ túloldalán, francia földön is. A második, hogy a katalán rumba a múlt század második felében született meg Barcelonában, és fő jellemzője, hogy a kubai és a mediterrán zenék keverednek a spanyol flamencoval. A gitáros-énekes Antoine Tato Garcia a francia Perpignan városában szívta magában a helyi cigány muzsikát, de később saját stílusát a katalán rumbában találtam meg.

 

Tény, a két éve megjelent kislemezén ilyen stílusú dalok sorjáznak, flamenco gitárjátékkal, kubai ritmusokkal – és sok más egyébbel, amelyeket nem sikerült felismernem. Kedvencem az utolsó tétel (Sin Frontera), mert ebben Antoine Tato Garcia mellett Eliene Castillo is énekel. Őket latinos lüktetéssel kíséri a ritmusszekció, míg a gitár szerényen meghúzódik a háttérben. Az albumindító „La Rumba de Tato” érzésem szerint esszenciája a katalán rumbának, mert az ének flamenco, a ritmusok Kubára emlékeztetnek, a dallam meg latinos.

 

A Rumbason című EP hat dala meggyőzött arról, hogy a négy muzsikus között megvan a kellő összhang, az egymásra figyelés. Pont annyi lazaság van benne, ami kiváltja a csillagfényes éjszakákon az önfeledt táncolást, és pont annyi energia, amitől nem lankad a figyelem. Az eddig felsorolt elemeken kívül időnként mintha némi jazz is lenne a zenében – de pont így tökéletes.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Rumba de Tato, Sin Frontera, Quiereme

2022-ben megjelent album (KaRu prod)

Weboldal: https://www.facebook.com/antoinetatogarciaofficiel

 

 

 

 

Gusle: The Epic Tradition of Serbia

 

 

Pár évvel ezelőtt menetrendszerűen érkeztek azok a hiánypótló kiadványok a szerb WMAS kiadótól, amelyek egyszerre voltak hiánypótló/értékmentő válogatások, és egyben nyitottak a külföld felé, hogy a nagyvilág megismerje a szerb nép-, illetve világzenét. 2020-ban egy a Balkán-félszigeten, illetve a szláv nyelvterületeken jól ismert hangszer, a guszla (guzlica) került sorra.

 

A lemezen rögzített tucatnyi számot négy elismert művész adja elő, és velük kapcsolatban olyan érzésem van, hogy helyzetük hasonló az afrikai griotokéhoz. Olyan családokból származnak, ahol a hangszeres tudás generációkon át öröklődik, és ez együtt jár ezeknek a daloknak az ismeretével is. Ők tényleg nem csak eljátsszák, hanem bizonyos értelemben át is élik ezeket a dalokat, ebben a formában megőrizve az elődök emlékét, cselekedeteit.

 

Đorđe Tanović, Veljko Đuranović, Srđan Avdalović és Aleksandar Taušan három-három felvétellel szerepel az albumon. Ezek első hallásra egyformának tűnnek, kell némi idő és többszöri meghallgatás, hogy apránként kiderüljenek a különbségek. Az epikus, szomorú hangulatú dalok között régiek (több évszázaddal ezelőtt keletkezettek) és újak (a kétezres évek után komponáltak) egyaránt megtalálhatóak.

 

Szokás szerint a zene mellé egy jól átgondolt, nagyon részletes ismeretterjesztő könyvecskét is kapunk, történelmi áttekintéssel, a hangszer ismertetésével, és persze a tizenkét dal, valamint az előadók rövid bemutatásával. A szövegek szerb és angol verzióban olvashatóak, nekem legjobban Marija Vitas írása tetszett, de legalább ennyire érdekesek a régi, fekete-fehér fotók.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: az egész album

2020-ben megjelent album (WMAS Records)

Weboldal: https://worldmusic.org.rs/