Zenék a nagyvilágból – Besh o droM: Hova lesz a séta? – világzenéről szubjektíven 419/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 05. 03.
Négy év várakozás után itt az új nagylemez, amivel kapcsolatban minden igaz, amit korábban leírtam az együttessel kapcsolatban:
„…gyakorlatilag azt mutatja meg, miért más, miért több a Besh o droM, mint mondjuk egy átlag délszláv társulat. Az energia, a lelkesedés lehet hasonló, de az az aprólékosság, ahogyan felépítették ezt a számot, ahogyan elhelyezték benne a szólókat, megkomponálták a részeket, az már olyan igényességet jelez, amire én eddig csak nagyon kevés példát láttam még – és ez az állítás érvényes mind a tizenkét kompozícióra! Mindezt úgy csinálták meg, hogy nem az ELP vagy a Floyd kidolgozottsága jut az eszembe rokonként, hanem egy teljesen spontán zene, amit kellő tudású muzsikusok prezentálnak szívből és lélekből.”
Igazából csak határozott kalapemeléssel tudok tisztelegni a muzsikusok előtt, mert amit a Hova lesz a séta? című lemezen művelnek, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Mindenki profin kezeli hangszerét, legyen szó egyszerű aláfestésről, vagy szólózásról, minden hang ott és úgy van, ahol lenni kell, a tökéletesség érdekében. Ráadásul szemlátomást mindenféle stílusban jól érzik magukat, legyen szó magyar vagy balkáni népzenéről, rockról funkyról vagy afrikai ritmusról/dallamról (Afrika).
Egy interjúban Barcza Gergely azt nyilatkozta: „Az irányzék viszont nem változott: fontos, hogy minden dal a népzenéből induljon, ahogy a korábbi lemezeknél is, és mindig lényeges volt az is, hogy érthető legyen, és jól táncolható.”
Ezzel maximálisan egyetértek, és némileg átalakítva az Agymenőkből származó idézetet, azt mondom, hogy a Besh o droM muzsikáját nem csak a fülével, hanem a lábával is hallgatja az ember.
Ez főként annak a hihetetlen energiának köszönhető, ami csak úgy árad a zenéből. A dalok többségének olyan húzása van, ami bármelyik táncos rendezvényen megfogja a fal mellett vagy a bárpultnál ücsörgő, álldogáló embereket, és azonnal a parkett közepére penderíti őket. Imádom az olyan féktelen dalokat, mint amilyen például a „Dupla pita”. Vagy a fülbemászó dallammal indító „Sandansko”. Egyszerűen bámulatos, hogy huszonpár év muzsikálás után még ekkora lelkesedés, tűz van a tagokban.
Legjobban azok a feldolgozások érintettek meg, amelyeket annyira átalakítottak, hogy tulajdon szerzőjük is csak a cím, meg a szöveg alapján ismerné fel azokat. A „Hidegen fújnak a szelek” rockos alapja és a cimbalom/kaval duó annyira eltávolodik az eredetitől, amennyire csak lehet. Ugyanez az újratervezés jellemzi a funkysan induló Fonográf slágert az „1911”-et. Az eredeti verzió egyfajta retró kompozíció volt, amit „csupán modernizáltak”, aminek eredményeként megalkották a Besh o droMra jellemző zenei koktélt, egy bulis, tempóváltásokkal megtűzdelt nótát.
Aki teheti, az idén nyáron nézze meg őket élőben, mert biztos vagyok benne, a dalok hallatán nem lesz megállás a nézőtéren, mindenki bulizni és táncolni fog.
Meghallgatásra ajánlott számok: Dupla pita, Hidegen fújnak a szelek, 1911
2024-ben megjelent album (Fonó)
Weboldal: https://beshodrom.hu/
A zenekar tagjai:
Kaszai Lili – ének
Barcza Gergely – szaxofon, kaval, klarinét, EWI
Pettik Ádám – ének, Peckdrum, kanna, ütős hangszerek
Herr Attila – basszusgitár
Szumper Ákos – dobok
Hámori Máté – gitár
Seres Vilmos – klarinét
Lisztes Jenő – cimbalom
A lemezen elhangzó számok listája:
- Piros 3:52
- Dupla pita 3:09
- Sandansko 4:21
- Hidegen fújnak a szelek 3:27
- Afrika 3:28
- 1911 4:22 (Szörényi Levente, Bródy János, Besh o droM)
- Elment a madárka 3:15
- Verda Stelo / Zöld csillag 2:50 (Hámori Máté, Konok Péter)
- Agrár DnB 2:15
- Peckes 2:14