Főkép

Emlékszem, amikor pár éve az Emlékszem rád c. kötetet olvastam Yrsa Sigurðardóttirtól, napokig nem aludtam utána. Iszonyatosan megviselt, azóta se volt olyan hangulatom, hogy de jó lenne újra lekapni a polcról egy esős napon. Mondjuk egy naposon sem. A Freyja & Huldar-sorozat sokkal közelebb áll az ízlésemhez, mint a misztikus, thrilleres vonal. Épp ezért volt bennem némi félsz az új kötet, a Préda kapcsán, de szerencsére kellemes csalódás lett. Jó, azt nem mondom, hogy nem égett a kislámpám egy-két éjjel az utolsó oldalak után, de ez tényleg semmi az előbb emlegetett korábbi könyve okozta sokkhoz képest.

 

Három, látszólag nem összefüggő cselekményszálon halad a történet. Mindháromban vannak eléggé para elemek, amelyek önmagukban is nyugtalanítóak. Együtt pedig igazán ütősek. Adott egy baráti társaság, akik túrázni mennek az izlandi vadonba, ahol megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalnak. A könnyed túrázás pedig hamarosan rémálomba torkollik. Egy férfi munkát vállal a helyi radarállomáson, ahol természetfeletti erők játszanak vele esténként, mikor egyedül van ügyeletben. Megszólal például a kaputelefon, amely évek óta nem működik, és hasonló finomságok. Illetve megismerhetünk egy házaspárt, akik egy bajba jutott társaság keresésére indulnak a gleccserekhez. Nemrég költöztek be egy házba, ahol egyre furcsább dolgok történnek, melyekre csak a korábbi lakók sorsa lehet a magyarázat. A nyugalom megzavarására alkalmas események hatványozódnak, miközben legtöbbször az ősi ellenségünk, a sötétség indítja be a különleges történéseket. Szerintem nincs olyan ember, aki ne félt volna kiskorában tőle, de felnőtt fejjel is hat ránk, a lelkünkre, az idegeinkre – még írásban is.

 

Imádom Yrsa Sigurðardóttir stílusát, ahogy az orromnál fogva vezet, és a különböző szálakról elhiteti, nincs közük egymáshoz. Majd pár oldallal később egyszerűen arcon nevet és megmutatja, mégis összetartoznak ezek a sztorik. Egyrészt persze vártam, hogy ez lesz, másrészt meg hiába próbáltam kombinálni menet közben, akkor sem jöttem rá, hogy kapcsolódnak majd egymáshoz. A táj leírása zseniális, érezni lehet belőle a csontig hatoló hideget és a reménytelenséget. A szereplők kidolgozottak, emberiek, mivel több elbeszélő is van, mindenkinek kicsit megismerhetjük a lelkét, a belső vívódásait. A lezárás briliáns, váratlan, bár az elejtett félmondatok megágyaztak a megoldásnak, de ez persze csak utólag esett le. Szívből ajánlom a misztikus thriller kedvelőinek, nem fognak csalódni.