Főkép

A Master-Lab Comics csapatának 15. képregényfüzete önéletrajzi mű, ámbár a rájuk oly jellemző módon itt is van bőven kitalált rész. Mármint, valaki nyugtasson meg, hogy ez így nem történt meg, he-he…

 

Mester Csaba rajzoló és Tóth-Laboncz Attila (Labi) kiadó-író már jóval azelőtt nevet szerzett magának a magyar rock-metal életben, hogy képregény kiadásba fogtak volna (előbbi főleg a The Bedlam, utóbbi a korai Tankcsapda kapcsán ismerős a legtöbbeknek), és mint a füzetből kiderül, György Zoltán író-szerkesztő is muzsikált valaha a Mad Pigs nevű bandával. Ám a 15-ös füzet elsősorban nem arról szól, hogy ezek hárman zenészek is, hanem arról, hogy megveszekedett zenerajongók, akik fanatikusan gyűjtik a különféle muzsikákat különféle hanghordozókon. Ennek megfelelően rendre eljárnak a képregénybörzék mellett (maga a füzet is az 52. Fővárosi Képregénybörzére jelent meg márciusban) a lemezbörzékre is. Konkrétan a LemezPiac nevű budapesti lemezbörzére, mely rendezvénysorozatnak az utóbbi időkben az ELTE gömb aulája ad otthont.

 

A gyűjtőszenvedélynek, a zeneimádatnak, és a börzék forgatagának állít fekete-fehérben is szédítően színes emléket ez a füzet. A legtöbb jellegzetesen „masterlabos” kalamajka itt Labival esik, akit egy „valahonnan ismerős” kalapos figura megkínál valami cigarettával, aminek egyenes folyományaként emberünk igen cifrákat vizionál. A lemezbörzén számos további ismerős fazon jelenik meg, s már csak miattuk (meg a különféle vinyl borítók és zenekaros pólók miatt) is lelkesítő élmény ezt a képregényt olvasni mindenkinek, aki maga is rajong a zenéért. A felhozatal igen gazdag, s jól megfér egymás mellett Lemmytől (Motörhead) Kurt Cobainen (Nirvana) át Bob Marley-ig megannyi legendás muzsikus – ahogy nyilván a lemezbörzéken is ott vannak az ő hanghordozóik, amíg valaki szemfüles le nem csap rájuk, s viszi el a többiek (pl. Labi) orra elől. De az is kiderül, hogy a Master-Lab Comics triója valójában öttagú, mi több, még Csaba kutyája is felbukkan az oldalakon.

 

Szóval a megszokott bolondos, kreatív és ezer közül is felismerhető képregény lett ez is, de számomra talán ez a legkedvesebb mind közül. A sok bennfentes-örömteli utaláson meg a füzet végi top 20-as lemezlistákon kívül azért a végig vigyorgós feel-good élményért, amit ez a füzet ilyen röviden és velősen, mégis a zenerajongás és –gyűjtés lényegét megragadva ad. Tényleg úgy van az, hogy ha két vadidegen ember találkozik, de kiderül (pl. a rajtuk lévő póló vagy a kezükben tartott hanglemez miatt), hogy ugyanazt a zenét szeretik, akkor máris barátok és tudnak miről beszélni. És ez bizony simán az egyik legjobb dolog a világon.