A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi

Az Amazon Studios rekorddöntögető összegekből forgatja ezt a sorozatot, melynek első évada 2022 őszén került fel az AmazonPrime streaming felületére. Ez a cikk mégsem közel másfél évvel későbbi, kiérlelt véleményt tükröz, minthogy csak nemrég értem a sorozat végére, és ezt azért tartom fontosnak leírni, mert az utolsó epizód, a sztori kifutása miatt úgy éreztem, újra kellene nézni az elejétől. De egyelőre nincs kedvem ismét nekifutni 8 x bő 60 percnek…

A történet a tolkieni világ, avagy Középfölde Másodkorában játszódik. A készítők és Tolkien örökösei abban egyeztek meg, hogy a Gyűrűk Ura regények függelékeiben lévő információra támaszkodhat a sorozat. Vagyis nem dolgozhatták fel A Szilmarilok-at, sem az Unfinished Tales-t (magyarul: A ​Gyűrű keresése, ill. Befejezetlen ​regék Númenorról és Középföldéről címmel jelent meg), nem is meríthettek ezekből. Ugyanakkor viszonylag szabad kezet kaptak abban, hogy mit költenek még hozzá, amíg hűek maradnak a Tolkien által írottakhoz. Számos rajongó szerint ez pl. nem sikerült…

Akárhogy is, az mindenképp szimpatikus, hogy ezt a vonalat választották a sorozat készítői, és nem írtak külön sorozatot a GyU ill. a Hobbit egyes főhőseinek, vagy csinálták meg újra, amit Peter Jackson már filmre vitt (a filmjogokra pályázó többi cég tervei közt ilyesmik is szerepeltek…). Bármennyire is vázlatos, amit a Másodkorról olvashatunk a GyU függelékében, hatalmas, évezredeken átívelő történet. S épp itt hozta meg az Amazon az egyik legfontosabb döntését: ha az eredeti idővonal szerint forgatták volna a sorozatot, számos szereplő, főleg és elsősorban a halandó emberek, elhunytak volna, s így – mondják a szerzők-rendezők – a nézők kevésbé tudtak volna kötődni hozzájuk. Az epizódikus, váltakozó szereplőket felvonultató eredeti helyett tehát összetömörítették időben (és térben is!) a sztorit. Lehet vitatkozni azon, hogy ez jó ötlet volt-e, mert pl. kinek jutna eszébe az Ószövetség századait így összenyomni. De ezt a döntést én személy szerint értem és elfogadhatónak tartom, még ha azzal is jár, hogy nem tudom olyan hitelesnek felfogni a sorozatot, ahogy mondjuk a Gyűrűk Urát (melyben szintén voltak átírások, kihagyott részek, de jobbára betű szerint követte Tolkien szövegét).

A sorozat első évada számos cselekményszálat és fontosabb szereplőt vonultat fel, de közülük is a legkiemelkedőbb Galadriel, akit a történet elején épp trollvadászat közben látunk. Bátyja, Finrod akkor lelte vesztét, mikor az Első Kor főgonoszának, Morgothnak legfőbb hívét, Szauront próbálta levadászni, s a tündeúrnő bosszút akar állni, ill. megtalálni és kiirtani a gonosz maradékát, írmagját is. Ám Gil-galad, a tündék nagykirálya kihirdeti, hogy a gonosz eltűnt Középföldéről, s a hősöket, hőstetteik elismeréseként s jutalmaként Valinorba küldi, túl a tengeren. Köztük Galadrielt is, aki egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy bevégezte munkáját. S mint hamarosan kiderül, neki van igaza…

Ahogy a cím sejteti, ez a tévésorozat a Hatalom Gyűrűinek kovácsolásáról szól, és az Amazon öt évadot tervez. Ennek fényében nem annyira meglepő, hogy az első évad végére érve még épp csak elkezdődik mindez. Addigra már történik egy s más, kialakulnak az erővonalak, megismerjük a hátteret, a népeket, a szereplőket, a színpad áll, hogy a roppant dráma végre igazán kezdetét vegye.

Alapból nem bánom, ha egy film vagy történet kifejtős. Ez a sorozat is az. Elmerülni Tolkien világában mindig jó, és naná, hogy inkább a bővített verziót nézem a GyU trilógiából. És akármire mentek is el a dollármilliók, a látvány kétségkívül impozáns, lenyűgöző lett. John Howe festő, aki Jacksonnal is dolgozott, volt az egyik felelős a látványvilágért, ennek megfelelően a GyU filmek hangulata, dizájnja köszön vissza itt is, csak a korhoz illőn élénkebb színekkel. De azért nem mindegy, mivel töltik ki azt a bő 8 órát. És a tömörítésből fakadó hibák, logikai bakik, effélék mellé érkezik jó sok problémás pillanat a bő lére eresztés miatt is. Mert egy dolog, hogy röpke pár ezer évvel később, a Gyűrűk Urában is szereplő szereplők már itt is, nos, szerepelnek, és ezt a ziccert egy hollywoodi forgatókönyvíró se hagyná ki, hogy telepakolja a jeleneteket ill. a párbeszédeket vissza (avagy előre) utalásokkal. A baj csak az, hogy ezek jelentős része itt inkább a rajongóknak dobott jutifalatnak tűnik, mintsem indokolt, helyénvaló, oda illő momentumnak. Miközben olyan drámai, mindent meghatározó pillanatokat, mint Mordor névadása olyan sután intéznek…

Az érezhető és végül is elismerésre méltó igyekezet, hogy a különféle népek más-más akcentusban (uram bocsá’ tájszólásban), stílusban beszéljenek, néha szintén visszaüt. Mert egy dolog, hogy Tolkien regényeiben és jobbára Jackson filmjeiben nagyon is működnek ezek, s valódi nemességet, ívet, egyedi stílust adnak adott szereplőnek vagy jelenetnek, itt azonban túl sokszor érződik az, hogy valaki (a sorozat "showrunnereinek", J.D. Payne-nek és Patrick McKay-nek a vezetésével) erőlködött Tolkien-jellegűt írni, de nem sikerült.

De sikerülhet-e egyáltalán? Vegyük a tündéket. Tolkien írásaiból kiderül, hogy emberfelettien szép és nemes lények. Filmre lehet őket vinni úgy, hogy végül is csak emberek a színészek? És ez itt hatványozottan érvényesül, hiszen sokkal több szerep jut nekik, mint a GyU/Hobbit filmekben. Szerintem ugyan Jacksonnak sikerült néhány valóban hitelesnek ható tündét filmre vinnie (gondolok itt elsősorban Galadrielre és Elrondra, de a GyU filmek zömében Legolas is úgy ragyog, ahogy a regény szövege sugallja), de a Hatalom Gyűrűiben, hááát… Azt gondolom, az ifjabb Galadriel jobbára hihető. Elrond elsőre Elrontnak érződött (bocs), de az évad végére megértettem, hogy muszáj volt onnan indulnia, ahonnan, hogy az események okozta jellemfejlődése megmutatkozhasson. Ám sem rajta, sem a nagykirályon, sem a többin nem érzem azt a nemességet, fennköltséget, amilyennek Tolkien lefestette őket. Rátarti, beképzelt bőven van köztük, és a hagyományoktól eltérően rövid hajú is. Mondhatja bárki, hogy bizonyára pár évezred alatt a tündéknél is változik a divat, de ezzel nekem senki meg nem magyarázza a ’80-as évekbeli, kb. Rick Astley-jellegű frizurákat…

Hogy mondjak jót is, a törpök jobbára tök jók. OK, Durin feleségének nem egyértelmű, hogy van-e szakálla, de összességében remekül átjön, hogy a Másodkorban mennyivel gazdagabbak voltak, mint aztán a GyU/Hobbit idején, a menekült, szedett-vedett, régi dicsőségükről álmodozó törp leszármazottaik. És igen, végül is klassz Elrond és Durin barátsága is, bár abban is csak a folyton egymást ugrató Legolas és Gimli tükröződik.

Númenor is jól sikerült jobbára, amolyan reneszánsz város, Minas Tirith jellegű, csak annál is grandiózusabb tornyokkal meg a többi. Az ott lakók… hát, már az elején is világossá válik a nézőnek, hogy na, ezek a szintén rátarti népek bukni fognak. És valahogy mintha pont az embereknek jutnának a legklisésebb beszéd részek. Ezzel együtt egyet tudok érteni Halbranddal, én is szívesen odaköltöznék (bár a tündékhez még szívesebben).

Van aztán még a Délföldi vonal, továbbá a gyaplábúaké. Előbbieket vagy megrontotta Morgoth uralma, vagy nem, majd kiderül, utóbbiak meg a hobbitok elődei, és nekik jutott a filmzene legjobb betétdala is (mely amúgy szabvány ír ballada, de attól még nagyon jó hallgatni). Ja, a főcímzenét Howard Shore írta, amúgy viszont Bear McCreary műve, akinek ki volt adva, hogy nem nyúlhat motívumokat a nagy elődtől. Ő azért eléggé hű maradt ahhoz, meg hát mégis mi egyebet csinált volna? Nyilván nem egy GyU filmnél kezd el bárki kísérletezni, ide muszáj grandiózus zenéket írni (meg ami épp az adott jelenethez illik, de semmiképp nem fog itt senki úttörő, újító motívumokat behozni).

Van azonban a sorozatban egy pillanat, ami nagyon is újító, és nem arra gondolok, hogy a különféle szereplők között számos nem-európai külsejű is akad. (Pl. az egyik legjobb, legérdekesebb karakterbe, a sötét bőrű tündébe, Arondirba, kár is lenne belekötni emiatt.) Sőt, nem is csak arra, hogy egy-egy ponton a harcjelenetek realistábbak (amennyiben brutálisabbak, és vér is folyik), mint akár Jackson filmjeiben (de akciófilmekbe illő, ehelyt viszont zavaró, lassított harcművészeti bemutatók itt is akadnak). Az évad végéhez közeledvén egy bizonyos negatív szereplő felveti Galadrielnek, hogy bizony, ők is (az orkok és a többiek) élni akarnak, és nekik is joguk van élni. Erre szinte számítottam, a politikai korrektség ill. cancel culture ma uralkodó áramlatai miatt, de úgy érzem, amilyen súlyos és fontos jelenete az az egész sorozatnak, annyira veszni hagyják. Meglehet, a további részekben kibontják majd ezt, meg el lehet ütni annyival is, hogy az említett jog nem jelenti azt, hogy ér ezt mások leigázásával és felkoncolásával érvényesíteni, és így tovább. De mindenképp újító felvetés volt ez a tolkieni világban, ahol bár vannak elbukó ill. rosszul döntő, hibát vétő hősök, ahogy bizonyára megjavuló gonoszok is (bár ilyen egy se jut eszembe így hirtelen), ám alapvetően a jó és rossz örök harcáról szól, amelyben azért a szereplők zöme egyértelműen vagy egyik, vagy másik. (Jó, az emberek nem annyira, de itt pont nem az emberekről van szó!)

Összességében úgy vagyok ezzel az első évaddal, hogy az elejétől igyekeztem türelemmel viseltetni iránta, feltételezvén, hogy annyi ember nem hiába ölt annyi pénzt, munkát, időt egy jelmezes baromságba, és a végén ezt részint igazolva láttam. Más kérdés, hogy ez a bő 8 óra szinte csak felvezetés volt, nem minden érdemi nélkül, de egyértelműen csak az alapok felvázolására szolgált. Van benne sok-sok hiba, vagy olyasmi, ami egyelőre annak tűnik, de hátha majd a továbbiak kibontják. Pl. a fehérbe bújt, egyértelműen gonosz hármast végképp nem tudom hova tenni, annyira kilógnak a tolkieni világból, és nem egy további szereplő is akad, akit végképp nem így képzeltem el. Ami meg a legjobban érdekelt, hogy vajon mennyire lesz meg az a valódi, tolkieni hangulat, amit a könyvek hordoznak, s valamelyest Jackson filmjei is, nos, az alig-alig fordul elő. Nagyívű, hatásos (vagy hatásvadász) látványban és jelenetben nincs hiány, sőt, tobzódunk ezekben, még ha sokáig lassan csordogálnak is az egyes történetszálak, de olyanban, amikor az ember így belül érez valami borzongást vagy jól eső otthonosságot, ahogy a könyvek olvasásakor, nagyon kevés akad…

De mivel a történet olyan ponton ér véget, ahol aztán igazán be fog indulni, így reménykedem. Állítólag Jeff Bezosnak, az Amazon főnökének a kisfia azt mondta az apjának, mikor hallotta, hogy mire készül a cég, hogy „apa, légyszi ne cseszd el”. Hát, reméljük, hogy a világ egyik leggazdagabb embere eszerint járt el. Öt évada lesz a sorozatnak, az eléggé vegyes első alapján még nem szeretném temetni.