Zenék a nagyvilágból – Cimbaliband: Góré – világzenéről szubjektíven 410/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 02. 22.
Nálam majdnem két év telt el az előző Cimbaliband opus óta, vagyis pont itt volt az ideje, hogy új szerzeményekkel örvendeztessenek meg. Amikor első ízben hallgattam végig a lemezt, az jutott eszembe, hogy na, itt van a mai népzene, amikor a földművesek beköltöztek a városba, és ebben a környezetben éneklik meg az életük örömteli, vicces vagy szomorú pillanatait. Legyen szó szerelemről, éjszakába nyúló italozásról, vagy benzinkúti tankolásról.
Persze amikor a zenét helyezem előtérbe – és általában ez a jellemző –, akkor a Cimbaliband muzsikája azonmód átlényegül világzenévé, lévén a magyar népzenét annyiféle stílussal, idegen hatással keverik, hogy teljesen egyértelműen itt a helye. Felületes hallgatás után talán páran egysíkúnak, balkáncentrikusnak gondolják majd az új anyagot, pedig ez hatalmas tévedés.
Az alap többnyire a magyar népzene (Nem kellesz nekem), amit aztán kedvük szerint cifráznak, ebben a nótában például simán átváltanak balkánba. Kedvencem az érzelmes „Csendkovács”, főként a fülbemászó dallama miatt, miközben lassan hömpölyögnek a hangok, a hegedű (és a trombita) szabadon szárnyal mindenki felett. Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor Unger Balázs cimbalmával csak kísérő szerepet tölt be. Itt jegyezem meg, hogy meglepően sok szóló található a lemezen, miként a tempóváltásokkal sem fukarkodtak (Kimaradás). Keleti hangulata van a „Tenger” című szám elejének, hogy aztán átváltson balkánra. Kellemes meglepetést okoztak a vendégek – főként a hölgyek –, mindenki érezhetően hozzátett valamit az adott dalhoz. Tetszik, ahogyan a szájharmonika megváltoztatja a „Benzinkút” karakterét, és folk-blues lesz belőle, vagy nem is tudom, ezt minek nevezzem.
Az egyetlen instrumentális tétel (Tambaland) sem lóg ki az albumból, itt nagyobb tér jut a tagok hangszeres tudásának, kedvükre kivirgonckodják magukat. Markáns hangulatváltással érkezik a „Kétút” – ezt a szerzeményt érzem a legmesszebb a népzenétől, örülök, hogy ilyet is tud a Cimbaliband. Nagyon élveztem a „Veled vagyok” görögös feelingjét, és ugye ez még mindig balkán, szóval egy pillanatig sem kalandozunk túl messzire az eredeti koncepciótól (ami a cimbalom, mint hangszer elterjedési területének zenéiből válogat). Búcsúzóul kapunk egy igazi partynótát (Csípős), tempó és stílusváltásokkal – csak hogy ne felejtsük el, mire képes ez az együttes.
Most sem okoztak csalódást, még mindig őket tartom az egyik legígéretesebb, és legexportképesebb magyar világzenei formációnak. Kíváncsian várom, az új kiadó mennyire tudja külföldön népszerűsíteni a lemezt – aminek talán csak a cimbalom méretéből eredő szállítási nehézség szabhat gátat.
Meghallgatásra ajánlott számok: Csendkovács, Benzinkút, Veled vagyok
2023-ban megjelent album (Music Fashion Kft.)
Weboldal: https://cimbaliband.hu/
A zenekar tagjai:
Unger Balázs – cimbalom, ének
Babos Lőrinc – dob, vokál
Solymosi Máté – hegedű
Tóth Gergely – nagybőgő, brácsa
Varga Kornél – gitár, vokál
Közreműködők:
Tábori Mira – vokál
Czelleng Réka – vokál
Agatics Krunoszláv – harmonika
Bede Péter – szaxofon, klarinét
Görögh Dániel – trombita
Pribojszki Mátyás – szájharmonika, vokál
Zombor Bercel – derbuka
A lemezen elhangzó számok listája:
- Nem kellesz nekem
- Északi szél
- Csendkovács
- Kimaradás
- Tenger
- Benzinkút
- Tambaland
- Kétút
- Veled vagyok
- Csípős