Főkép

A 2023-as WOMEX egyik legjobban várt koncertje címet a The Breath duó kapta, mert az első két albumuk annyira fantasztikus volt, hogy kötelességemnek éreztem az első hangtól az utolsóig meghallgatni őket. Nem okoztak csalódást, hátborzongatóan gyönyörű muzsikával ajándékoztak meg, Ríoghnach Connolly énekesnő hangja pedig egyenesen az ír tündérmesékből érkezett – amivel éles ellentétben volt nevetése, az egy teljesen más kategória. Meglepően sokat beszélt hozzánk, illetve időnként a gitáros Stuart McCallumot szekálta. Ekkor határoztam el, hogy muszáj lesz többször meghallgatnom az utolsó lemezüket.

 

Nagyjából a második alkalom után tudatosult bennem az eltérés, most kevesebb hangszer szólal meg, ami sokkal szellősebbé teszi a zenét. Ettől a megoldástól, ha lehet, még tisztábbnak tűnik mindent, pedig korábban is a letisztultság, az egyszerűség jellemezte a dalaikat. Úgy vélem, ez részben a személyes dalszövegeknek köszönhető, Ríoghnach Connolly ezúttal megnyílt előttünk, gyerekkoráról, eddigi életéről, tapasztalatairól szólnak a dalok. Mintha az utcáról hirtelen a konyhába kerülnénk, a család életének központi helyére, ahol minden kezdődik és végződik.

 

A címadó dal (Land of My Other) a szülőföldhöz fűződő kapcsolatról, a szülők, a család fontosságáról, illetve ezek hiányáról szól. Ez jó példa a korábban említett letisztultságra, Stuart McCallum gitárjátéka visszafogott, miként Thomas Bartlett zongorája is csak jelzésértékűen szólal meg. Amikor elhallgat az ének, előrébb lépnek a hangszerek, főként az énekesnő fuvolája viszi a prímet. A végére picit felerősödnek a hangszerek, ettől csak még hangsúlyosabbá válik dal, a szöveg. Zárásként meg lassan elhalkul minden, csak a hangulat marad velünk, mi meg ott állunk elvarázsolva.

 

Imádom, ahogy a szomorúság és a szeretet keveredik az albumon, a tempósabb (Little One) dalok keverednek a lassabbakkal. Még mindig lenyűgöz az ének, ahogyan a „Letters from Long Kesh” című számban a családi történetet prezentálja, az valami szívszorító. Az albumzáró „Every Time It Comes Around” pedig arról szól, hogy a bánat bármikor visszatérhet, és ilyenkor mit tehetünk – újabb hátborzongató pillanatot okozva. Persze nem csak ilyen visszafogott pillanatok szerepelnek a lemezen, hiszen például a „Burning Away” a nyugis kezdés után átvált dacos-hangos tiltakozásba.

 

Ez az album igényli a törődést, az odafigyelést, háttérzeneként pont a lényeg sikkad el. Személyes elmélkedések, szeretet, bánat, titkok és varázslat, no meg a mondanivalót kiemelő, ellensúlyozó zene – ahogy múlik az idő, véleményem szerint ez a duó egyre jobb lesz. Éppen ezért remélem, hogy egyszer hazánkban is fellépnek majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Land of My Other, Cliona's Wave, Head Down

2023-ban megjelent album (Real World Records)

Weboldal: http://thebreathmusic.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Ríoghnach Connolly – ének, fuvola

Stuart McCallum – gitár

 

Közreműködő:

Thomas Bartlett - zongora, mellotron, op-1, programozás

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Don't Rush It 04:59
  2. Little One 03:57
  3. Land of My Other 03:33
  4. Burning Away 03:36
  5. Cliona's Wave 05:04
  6. Remembering the Flood 03:47
  7. Head Down 03:46
  8. Letters from Long Kesh 04:46
  9. Without You In It 06:34
  10. Every Time It Comes Around 05:12