Főkép

Sajnálatos módon nincs kellő rálátásom arra, ami manapság Latin-Amerikában történik cumbia terén, csupán apró szilánkok jutnak el hozzám, de ennyi is elég ahhoz, hogy megnyugodjak, nincs miért aggódnom, ez a stílus él és virul, mi több, egyre újabb gyöngyszemekkel ajándékoz meg. Jönnek az olyan bandák, mint a Son Rompe Pera, akik megújítani szeretnék ezt a Kolumbiából indult zenét.

 

Miközben a fiatalok minden irányban egyre messzebb tolják a cumbia határait, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik nem keresnek új utakat, pusztán kedvenc stílusukban játszanak, más előadók régebbi slágereivel és saját szerzeményekkel szórakoztatják a nagyérdeműt. Közéjük sorolom a pár évvel ezelőtt alakult kolumbiai Los Cumbia Stars formációt, aki érzésem szerint nagyon ráéreztek a cumbia lényegére. Ennek köszönhetően 2020-ban Latin Grammy-díjra jelölték a lemezüket, és ma már nem csak hazájukban lépnek fel.

 

Az egyik ilyen kiruccanást örökíti meg ez a koncertlemez, aminek egyetlen hibája a rövidsége, ezt a bulis, az utolsó hangig táncolható muzsikát szívesen hallgattam volna még. Előre szólok, hogy egyáltalán nem szégyen, ha menet közben elkapjuk a ritmust, és szolidan együtt mozgunk a zene lüktetésével.

 

Az En Antel Arena című korong egy jól összeválogatott best of program, amiben régi dalok (például Aniceto Molina 1978-as „El Campanero” slágere) és saját szerzemények (mint amilyen Juan Pablo Acostától a „El Secreto de Mi Cumbia”) békésen elférnek egymás mellett. A muzsikálás mellett még arra is jut idő, hogy a hihetetlen hanggal rendelkező Cristina Escamilla megénekeltesse a közönséget. Végig érzem a cumiba alap lüktetését, amit hol cifráznak a zenészek, hol csak hagyják, hogy a hangok megtegyék a magukét, és megbolondítsák a közönséget.

 

Mivel mind a kilenc nóta tetszett, nem könnyű kedvenceket megneveznem, de az album és koncertindító „Tanto Que No Aguanto” megadja az alaphangulatot, és megmutatja mire képes az együttes. Az „El Secreto de Mi Cumbia” kezdése hagyja lélegzethez jutni a közönséget, hogy aztán újrakezdődjön a tánc, és mintegy mellékesen élvezhetjük Cristina Escamilla hangjának erejét. Harmadikként pedig a Rodolfo Aicardi válogatást említem, mint jó példát a fülbemászó cumbia dallamokra.

 

Bár nem sok esélyt látok, hogy egyszer átruccannak Európába, azért szívesen megnézném őket élőben – ígérem hagyom magam megtáncoltatni, és még énekelni is fogok.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tanto Que No Aguanto, El Secreto de Mi Cumbia, Mosaico Rodolfo Aicardi: Cariñito / Boquita de Caramelo

2023-ben megjelent album (Discos Fuentes)

Weboldal: https://www.loscumbiastars.com

 

 

A zenekar tagjai:

Cristina Escamilla – ének

Juan Carlos Torres – ének

Juan Pablo Acosta – rendező, zeneszerző, gitár, harmonika

Sebastián Pérez – klarinét, szaxofon

Daniel Mira – trombita

Diego Lopera – zongora

Andrés Renteria – basszusgitár

David Moná – ütőhangszerek

Sebastián Forero – konga, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Tanto Que No Aguanto (En Vivo)
  2. Mosaico Armando Hernández: La Zenaida / Loquito Por Ti (En Vivo)
  3. Amapola (En Vivo)
  4. El Campanero (En Vivo)
  5. El Secreto de Mi Cumbia (En Vivo)
  6. Sonidero (En Vivo)
  7. La Pollera Colorá (En Vivo)
  8. El Platanal (En Vivo)
  9. Mosaico Rodolfo Aicardi: Cariñito / Boquita de Caramelo (En Vivo)