Főkép

Joshua Redman (szaxofon) legújabb korongja egy hektikus kaland, amit rögtön a nyitó „After Minneapolis (face toward mo[u]rning)” kompozíció, mind hangzásában és némileg fura címadásában is tükröz. Egy meditatív szóló szaxofon bevezetőt követően Aaron Parks és Gabrielle Cavassa zongora-ének duója mélyíti el a hangulatot, amelybe Joe Sanders bőgőn és Redman szaxofonon csak fokozatosan, uniszónós variációjátékokkal kapcsolódnak be, de röviddel azt követően, hogy Brian Blade is megérkezik dobokon, a téma hirtelen egy ritmikus modulációval átfordul maximum izzással égő tűzzé. A váratlan és némileg követhetetlen zenei megoldást több minden magyarázhatja: Redman nem egyedül, hanem társszerzőként (Woody Guthrie) jegyzi a darabot, és mivel a szövegét is Josh szerezte, picit úgy tűnik, hogy ez a zeneszerzést is meghatározta.

 

Aztán hirtelen minden megváltozik, hangulatában és zeneileg is koncentráltabbá válnak az egyes témák. Kétségtelenül a korong egyik csillagát jelentő Bruce Springsteen, „Streets of Philadelphia” feldolgozáson – ami nem véletlenül jelent meg az album egyik single-jeként – Cavassa hangja egészen elbűvölő mélységeket és magasságokat jár be, csodálatos énekesnőre bukkanunk. Ráadásul a lentebb beágyazott viedóval ellentétben a dob-ének duóját még Kurt Rosenwinkel (gitár) szóló bevezetője is megelőzi, aki nagyon visszafogottan, de a felvétel hangulatát meghatározóan van mindvégig, vendégként jelen ezen a darabon.

 


 

Count Basie et al. „Chicago Blues” szerzeménye nagyon jól illeszkedik hangulatában a Springsteen témához. Joel Ross (vibrafon) vendégjátéka szintén telitalálat, ahogyan Cavassa is egyre lazábban és játékosabban énekel – ez a későbbi koncerteken csak fokozódott, ahogyan a fenti, élő felvételen is hallatszik az albummal való összehasonlításban. Redman lokál-tematikája ötletes, „Baltimore”-ba csak négyen, az instrumentális csapat látogatnak el, hogy Gabriel Kahane énekes-dalszerző „Book of Travelers” albumáról származó egyik témájának feldolgozásán szavak nélkül utazzanak tovább – Parks és Redman kellemeset nyújtóznak.

 

Nicholas Payton New Orleans hiányába érkezik meg egy csodálatos trombita szólóval, hogy a befejezéskor Redmannel játszanak egy nagyot, „Manhattan” pedig Peter Bernstein gitárosnak kínál egy fellépési lehetőséget – mint a való életben oly sokszor. Ezen a Lorenz Hart és Richard Rodgers, még 1925-ben komponált örökzöldön ismét egy tisztán instrumentális feldolgozást hallunk, két nagyszerű szólistával és egy olyan nehézsúlyú ritmusszekcióval, amitől időnként libabőrösek leszünk, amikor valami nagyon régit formálnak át valami nagyon modernné.

 

Ahogyan Cavassa szólóéneklése a Manhattan-ből San Francisco-ba hazavágyó lírát énekli, csodálatos verbális átkötés a két téma (7→8) között, mindazonáltal ez az ötvenes évekbeli népszerű dal kinyit egy olyan stilisztikai rést, amit a „That’s New England” balladája csak tovább mélyít: nehéz, gyémántokkal kirakott csillárokkal teli Manhattan-i éttermekben találjuk magunkat, ahol a bárzongoristára hajolva énekel nekünk Cavassa gyönyörű hangján és fújja mellé Josh kimunkált és egyben lehengerlő szólóját, de hangulatában már annyira de annyira messze járunk Phildaelphiától, hogy picit az az érzésünk támad, mintha már nem is ugyanazt az albumot hallgatnánk.

 

És ezt a kaotikusságot csak fokozza az a voltaképpen önmagában zseniális produkció és játokosság amit Josh és Gabrielle művelnek: Redman először eljátssza John Coltrane „Alabama” bevezetőjét, ami szünet nélkül átfordul a „Stars Fell on Alamaba”, Perkins and Paris éttermi hangulatú kompozíciójába, amit szaxofon-ének duó előadásban hallhatunk, hogy csak ezt követően, szintén szünet nélkül (10→12) csendüljön fel a Coltrane örökzöld instrumentális verziója.

 

Ezt a hektikus kalandot persze értelmezhetjük rendkívüli nyitottságként is, és sok hallgatást követően végül össze is áll a szerzői szándék, amely albumszerűségen sokat segít, ha CD-n vagy bakeliten is beszerezzük ezt az összességében remek kiadványt.

 

Előadók:

Joshua Redman – szaxofon

Gabrielle Cavassa – ének, gitár (13)

Aaron Parks – zongora

Joe Sanders – bőgő

Brian Blade – dobok

 

Közreműködők:

Kurt Rosenwinkel – gitár (2)

Joel Ross – vibrafon (3)

Nicholas Payton – trombita (6)

Peter Bernstein – gitár (7)

 

Elhangzó szerzemények:

1) After Minneapolis (face toward mo[u]rning) (Joshua Redman, Woody Guthrie)

2) Streets of Philadelphia (Bruce Springsteen)

3) Chicago Blues (Count Basie, James Rushing, Sufjan Stevens)

4) Baltimore (Gabriel Kahane)

5) By the Time I Get to Phoenix (Jimmy Webb)

6) Do You Know What It Means to Miss New Orleans? (Louis Alter, Eddie De Lange)

7) Manhattan (Lorenz Hart, Richard Rogers)

8) My Heart in San Francisco (Holiday) (George C. Cory, Douglass Cross, Thelonious Monk)

9) That’s New England (Charles Ives, James Sinclair)

10) Alabama (intro) (JoHn Coltrane)

11) Stars Fell on Alabama ( Frank S. Perkins, Mitchell Parish)

12) Alabama (John Coltrane)

13) Where Are You? Harold Adamson, Jimmy McHugh)