Főkép

Ennél jobb évkezdést kívánni sem lehet, a Glitterbeat kiadó egy olyan újdonságot adott ki, ami hosszú időre leköti a világzenére kíváncsi hallgatót. A szerb formáció muzsikáját az ethno-noise jelzővel illetik, bár páran, mint a szépség találkozik a szörnyeteggel zenei megfelelőjeként emlegetik az albumot.

 

Egyik állítással sem kívánok vitatkozni, mert mindegyikben van igazság, jómagam, mint az Omiri belgrádi megfelelőjeként gondolok erre a korongra. Azzal a kiegészítéssel, hogy ez egészen más muzsika, és Vladimir Lenhart teljesen más utat járt be, mire eljutott idáig. Ami hasonlít a portugál produkcióra, hogy amennyire tudom, viszonylag ismeretlen népdalokat vett alapul, ami remek énekesnők (Tijana Stanković, Svetlana Spajić és Zoja Borovčanin) énekeltek fel a stúdióban. Majd jött Lenhart és pár zenész, és az egész alá ipari, indusztriálisra hajazó hangokat, dallamokat pakolt az éneksáv alá.

 

A végeredmény fantasztikus, helyenként transz és révülés, időnként pedig idegesítő, legalábbis a „Džamahirija” című produkcióval a mai napig nem tudtam teljesen megbarátkozni. Vannak dalok, melyek meg ezzel ellentétben azonnal belevésődtek a hallójáratomba, mint például a „Daj mi ruka” a maga keleties dallamával, ritmusával. Mindez úgy történik, hogy közben az ipari hatás sem sikkad el – Vladimir Lenhart valóban emlékezetes munkát végzett.

 

Ez az album valósággal kiprovokálja a hallgatótól az ismétlés gomb megnyomását. Zeneileg annyira sűrű, hogy képtelenség egy vagy két alakalommal mindent felfedezni. Dallamfoszlányok, ipari zajminták keverednek súlyos ritmusokkal és egzotikus énekmódokkal (Džamahirija). Az egész annyira kortárs, annyira eredeti – meglepő módon egy pillanatig nem éreztem, hogy a zenében évszázadok köszönnének vissza. Pedig nem csak múlt századi dalok, hanem jóval régebbi forrásokat is felhasználtak.

 

Úgy gondolom ez a muzsika valóban képes révülést vagy transz állapotot előidézni, megfelelő környezet és hangerő mellett. Szinte látom magam előtt, a színpad előtt táncolók átszellemült arcát. A legszebb, hogy ezt a hatás nem csak a gyorsabb számoknál következik be, hanem az olyan lassan vonagló szerelmes nótánál is tetten érhető, mint a „Mejremo”.

 

Egy interjúban Vladimir Lenhart ezt mondta: „- Amikor zenét hallgatsz, azt szeretnéd megtapasztalni, és főleg amikor zenét játszol és alkotsz, annak meg kell érintenie. Amikor a teremtés pillanata megtörténik, az fantasztikus, mert tudod, hogy létrehozol valamit. És mi értelme van, ha nem érzed jól magad közben. Sokszor meglepem magam, mert néha annyira elragadtatom magam egy élő fellépés közben, hogy nem tudom, melyik minta melyik forrásból származik, de talán ez a legszórakoztatóbb az egészben. Ez a kiszámíthatatlanság és a játék. Az a pillanat, amire törekszem, amikor valami kiszámíthatatlan történik a színpadon.”

 

Ez izgalmasan hangzik, ezért remélem, lesz alkalmam őket élőben is megnézni egyszer.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Džamahirija, Mejremo, Daj mi ruka

2023-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.lenhartapes.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Vladimir Lenhart – zene

 

Közreműködők:

Tijana Stanković – ének

Svetlana Spajić – ének

Zoja Borovčanin – ének

Igor Čubrilović

Nikola Cakić

Nikola Urošević

Tomislav Marjanović

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Vodu brala (feat. Tijana Stanković) 04:43
  2. Daj mi ruka (feat. Tijana Stanković) 04:46
  3. Džamahirija (feat. Zoja Borovčanin) 05:48
  4. Mejremo (feat. Tijana Stanković) 07:47
  5. Što si glava (feat. Tijana Stanković) 05:39
  6. Žuta žaba (feat. Tijana Stanković, Svetlana Spajić) 02:38
  7. Kuje je dejčeno (feat. Tijana Stanković) 03:56
  8. Starala sa (feat. Svetlana Spajić) 09:02