Főkép

Kamasz koromban volt egy időszak, amikor teljesen rá voltam kattanva a farkasokra. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért voltam oda értük, de azon felül, hogy gyönyörű állatoknak tartottam (és tartom még mindig) őket, valahogy ők testesítették meg számomra a „vad" természetet, a függetlenséget és egyfajta szabadságot, amire mindig is vágytam. A farkasok iránt érzett, szinte elvakult lelkesedésem azóta más irányokat talált, viszont továbbra is lenyűgözőnek találom ezeket a fenséges állatokat - minden olyasfajta konfliktussal együtt, melyet ragadozó voltuk robbant ki.

 

Rick McIntyre a világ egyik legnevesebb farkaskutatója, aki a könyv megjelenéséig több mint tizenkétezer oldalt töltött meg az állatok megfigyelése közben készített jegyzetekkel. McIntyre erdészként végzett az egyetemen, majd karrierje során több amerikai nemzeti parkban is megfordult természetvédelmi őrként, közönségkapcsolati munkatársként és kutatóként. Az állatokkal kapcsolatos munkát Alaszkában, a Denali Nemzeti Parkban kezdte, ahol többek közt a parkban élő farkasok és grizzly medvék életének megfigyelése volt a feladata. Ezt követően került a Yellowstone Nemzeti Parkba, ahol az 1990-es évek elején elhatározták, hogy visszatelepítik a század első felében kiirtott farkasokat a parkba.

 

Ez a könyv - pontosabban sorozat - ennek a visszatelepítési projektnek, az ún. Farkasprojektnek a rövid krónikája. Ahogy fentebb is említettem, McIntyre rengeteg időt töltött a Yellowstone-ban a farkasok megfigyelésével, tevékenységeik feljegyzésével, viselkedésük elemzésével. Eleinte csak a nyári szezont töltötte a parkban, egy pár év után azonban teljes munkaidőben a ott állt munkába. Az Egy farkas diadalútja gyakorlatilag egy magyarázatokkal ellátott kivonat a szerző több ezer oldalnyi jegyzetéből, melyben bemutatja a Kanadából betelepített farkasok életét. Történeteit olvasva nyomon követhetjük a falkák életében bekövetkező drámai változásokat, a kölykök cseperedését, végigizgulhatjuk velük első jávorszarvas-vadászatukat, de arra is fény derül, hogy a farkasok kapcsolatainak alakulása olykor szappanoperákat megszégyenítő drámaisággal szolgál.

 

Az 1995-ös év első napjaiban három, Kanadában befogott farkasfalka érkezett a Yellowstone Nemzeti Parkba, melyek tagjai megalapozták az azóta beállt farkaspopuláció génállományát a területen. A könyv elején nem csak a falkák részletes családfáját nézhetjük meg, hanem az érintett terület térképét is, ahol a szerkesztők gondosan bejelölték a fontosabb pontokat, valamint az egyes falkák területeit is. Ezek az információk olvasás előtt még nem sokat jelentenek az olvasónak - kivéve, ha esetleg már személyesen is járt a Yellowstone Nemzeti Park északi területén -, viszont később érdemes lehet visszalapozni a tájékozódási pontok vagy a farkasok rokonsági kapcsolatainak egyértelműsítéséhez.

 

A cím azt sugallja, hogy egy farkas - a 8-as számmal ellátott egyed - életútját követhetjük majd nyomon, és McIntyre valóban vissza-visszatér ennek a hímnek az élettörténetéhez. A 8-as kis termetű, „lúzer" kölyökként kezdte az életét, aki a vele egykorúak közt a legalacsonyabban helyezkedett el a rangsorban. Felnőtt korára azonban a Yellowstone egyik legsikeresebb farkasfalkájának vezére lett belőle. A könyv lapjain az ő története mellett a fogadott kölyke, a 21-es azonosítószámú hím életéről, valamint a kettőjük közti kapcsolatról tudhatunk meg a legtöbbet.

 

A szerzőt teljesen elvarázsolta a 8-as és a 21-es farkas közti kapcsolat, és ezt igyekszik a lehető legrészletesebben átadni az olvasóknak. Nekem először kicsit furcsa volt, hogy nevek helyett számokkal azonosítják a farkasokat - még úgy is, hogy értem a pszichológiai és gyakorlati jelentőségét a dolognak -, de elég hamar bebizonyosodott, hogy ettől még nagyon is lehetséges mély beleérzéssel, sőt, rajongással írni az állatokról. Akinek volt valaha kutyája, annak számára nem újdonság, hogy ezek az állatok, s őseik, a farkasok is nagyon erős egyedi személyiségvonásokkal rendelkeznek. McIntyre nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa ezeket az egyéniségeket. A 21-es farkassal kapcsolatban például sokszor hangsúlyozza, hogy sosem találkozott még hozzá hasonlóan játékos felnőtt példánnyal; míg Druid Peak falka 40-es alfa nőstényét így jellemzi: A 40-es igazi könyörtelen zsarnok volt, mint Cersei királyné a Trónok harcában.

 

Talán éppen ezek miatt a nagy személyiségbeli eltérések miatt a szerzőt különösen foglalkoztatja az a kérdés, hogy ezek a személyiségjegyek mennyiben örököltek és mennyiben tanultak. Számos példát hoz, főként a 8-as és a 21-es farkas kapcsolatából arra, hogy ezeket a főbb vonásokat képesek egymástól tanulni a farkasok; hogy a szülő és a kölyök közti kapcsolat minősége az ő életükben is éppen olyan fontos, mint az emberekében. Emellett rengeteg rész szól a kölyökfarkasok életéről: az első vadászatokról, pocokfogásról, makacsságról, és egy egész hosszú listát mutat be különböző kölyökkori játékokból, amik a későbbi, felnőttkori viselkedésformák megalapozói. És arról is, hogy a kölykök nagy része nem éli túl az első életévét - mert ez a történet része.

 

Összességében lenyűgözően részletes képet kapunk az egyes egyedek, és a falkák életéről is. A szépről, jóról, de a fájdalomról, halálról és dominancia harcokról is. Rick McIntyre rózsaszín felhők nélkül, tárgyilagosan, mégis szeretetteljesen mutatja a Farkasprojekt első éveiben készített feljegyzéseit. A főszereplők ugyan nem emberek, de történetük magával ragadó, és gyönyörűen bemutatja a természet körforgására épülő állat-életeket. Ajánlom minden - hozzám hasonló - farkasbolondnak, természetbarátnak, és mindenkinek, aki szeretne többet megtudni ezekről a lenyűgöző állatokról!