Főkép

Sangit: Ooroo

 

Három évvel ezelőtt ezt írtam Sangit akkori lemeze kapcsán: „Ezekhez mindig sok közreműködőt kér fel, mert módszere az együttműködésen alapuló, kreatív kísérleti folyamat, ami lehetővé teszi a zene számára, hogy úgymond saját magát alkossa meg, az egyes zenészek ötleteiből és stílusából fejlődjön ki.”

 

A módszer nem változott, a 2023. októberében megjelent album tíz számához kilenc énekest kért fel, valamint tucatnyinál több muzsikust. Úgy, hogy Sangit egy halom hangszeren játszik (calabash, ütőhangszerek, billentyűs hangszerek, szintetizátor, akusztikus gitár, ngoni) és énekel. Az eredeti elképzeléséről ezt írta a bookletben: „Az Ooroo kelet és nyugat, a gyökerek és az újítás, az erőteljes és lágy, a ritmikus és a megható találkozása.”

 

Ennek megfelelően ez egy nagyon változatos korong lett: ballada (Ahora más cerca), afropop (Danser) és popos flamenco (La Luna) egyaránt megtalálható rajta. Nekem a legnagyobb élményt az énekesnőkre, az eltérő hangokra, stílusokra történő rácsodálkozás okozta. Sadio Sidibé, Dobet Gnahoré és Djely Tapa száma tetszett a legjobban, ezekben éreztem legjobban a fekete földrész hangulatát, jelenlétét.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Danser, Mes Chante, Tefi Cabara

2023-ban megjelent album (Riverboat)

Weboldal: https://www.facebook.com/sangitmusica/

 

 

 

Emilia Lajunen: Vainaan perua: Satavuotinen sakka

 

Huh, ismét egy olyan album került a lejátszómba, amit hamarjában nem tudok hova tenni, mert annyira különleges, formabontó. Akkor járok a legjobban, ha a kísérletező címkét ragasztom rá, mert ez áll a legközelebb ahhoz a vízióhoz, amit a finn hegedűs, Emilia Lajunen elképzelhetett.

 

Az eredeti cél, hajdanvolt hagyományok, különösképpen a népi hegedűsök előtti tisztelgés nyilvánvaló, a megvalósítás azonban messze túlmutat a szabvány hagyományőrzésen. A befogadást nem könnyíti meg, hogy csupán egyetlen számban (Hoskari) hallunk éneket - Emilia Lajunen és Eero Grundström duóját. Ez viszont gyönyörű lett, kezdve az a cappella kezdéssel, majd a vérbő hangszeres résszel. Igazi talpalávaló, látom magam előtt, ahogyan a csűrben erre ropják a párok.

 

A többi kompozíció ettől gyökeresen eltér, és két csoportba sorolható. Az elsőbe a sokkal kísérletezőbbek tartoznak, ahol a zenészek nem a dallamot vagy a ritmust helyezik előtérbe, hanem a hangulatot, a tervszerűen elhelyezett hangokat, amelyek egy része elektronikus. Időnként olyan, mintha temetőben, vagy kihalt településen bolyonganék sötétedés után (Menuetto). Szerencsére vannak a hagyományos dalszerkezethez közelebb álló tételek (Raatikaista), ahol érvényesül Emilia Lajunen hegedűtudása. Másik kedvencem a korábbiakhoz képest több hangszert felvonultató „Satavuotinnen Sakka” – bár ezt sem nevezhetem hagyományos nótának (lásd klip).

 

A Vainaan perua: Satavuotinen sakka album egy ígéretes bemutatkozás, tele szokatlan megoldásokkal. Megjegyzem, hogy szerintem ez a zene élőben az igazi, mert a hozzá tartozó színpadi mozgással válik teljessé.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Hoskari, Satavuotinnen Sakka, Menuetto

2020-ban megjelent album (Nordic Notes)

Weboldal: https://emilialajunen.fi/

 

 

 

Osuna: Along The Silk Road

 

Akinek van elég pénze, annak manapság turistautakat szerveznek a Selyemút egyik végétől a másikig. Ez tényleg csak idő és pénzkérdés – és el kell fogadjuk, hogy azért ma nem ugyanazt látjuk, mint amiért Marco Polo lelkesedett annak idején. Mindazok számára, akik inkább a maradást választják az utazás helyett, azoknak alternatív kirándulási lehetőséget nyújt ez a lemez.

 

Gyakorlatilag zenei körutazás ez, melynek egyik vége a Földközi-tengernél van, míg a másik oldalon Kína vár bennünket. Három idegenvezetővel vágunk neki a kirándulásnak, Thomas Baeté Európát, Emre Gültekin Ázsiát képviseli, Raphaël De Cock pedig az összhangért (és a torokéneklésért) felel. Meglepett, hogy nem csupán térben utazunk, hanem az időben is, vissza a középkorba, a hangzás mégis friss, pormentes.

 

Nekem érhető módon legjobban azok a számok tetszettek, amelyekben torokéneklés is van, főként a „Borbak Borbak” nyűgözött le, hallgatás közben úgy éreztem, mintha a mongol mezőkön lovagolnék. A „Paçarano” azért érdemel plusz pontot, ahogyan a különféle kultúrkörök hangszereit összekomponálták. A ráadás „Spirit track” meg egy a cappella dal, tökéletes lezárása az utazásnak. Természetesen a többi szám sem rossz, az Anatóliát idéző „Soğuk kuyu Zeybeği” például bármely közel-keleti film betétdala lehetne.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Borbak Borbak, Paçarano, Soğuk kuyu Zeybeği

2022-ben megjelent album (Uren Production)

Weboldal: www.osuna-orovivo.be