Főkép

Imádom a Huldar&Freyja-sorozatot, ráadásul elég bíztatóan lett vége az előző résznek, szóval nagyon lelkesen vetettem bele magam a folytatásba. Kicsit felemásak az érzéseim, kaptam is, meg nem is, mint a népmesékben.

 

A regény kezdete hátborzongató, ráadásul minden szülő rémálma: elrabolnak egy csecsemőt a babakocsiból. Ez a szál a régmúltban, több mint tíz éve történt. Mikor kicsit fellélegeznénk, hogy akkor hátha vidámabb esemény jön, érkezik a következő jobbegyenes (megismerünk egy családot, akik elveszítik a gyermeküket egy betegségben), majd egy balhorog (feldarabolt, lefejezett holttestet találnak egy csomagtartóban). A nyomozások lassan haladnak, látszólag nincs kapcsolat az ügyek között, sem indíték, sem bizonyíték. Gyanúsított van, ám nem tudják kikérdezni, mert bujkál. A szerelmi szál adhatna némi ellenpontot a sok negatív eseménynek, de Freyja és Huldar mégis inkább a hátralépésben hisz, és továbbra sem vállalják fel a kapcsolatukat. Némi iróniát és vicces pillanatot tartogat nekünk Erla várandóssága és Saga mutatványai, de már nagyon kellene az a romantikus mellékszál a sötét mindennapok között.

 

Ahogy mindig, most is rengeteg szereplőt és sok-sok szálat mozgat egyszerre Yrsa Sigurðardóttir. Egymástól teljesen elszigetelt mozaikdarabokat, amelyek aztán valahogy mégis összeállnak egy egésszé. Miközben a karakterek számtalan érzelmet, hangulatot mutatnak be: elkeseredettség, düh, csalódottság, cinkosság, összetartás. Ráadásul fontos, a társadalmat érintő kérdéseket is feszeget, mint például a béranyaság kérdése. Az az érdekes a szerzőben, hogy mindig sokat markol, és mindig sokat is fog. A témák összeérnek, kiegészítik egymást, hatnak egymásra. Imádom, hogy bármennyire is próbálkozom menet közben megfejteni, ki lehet az események hátterében, ki a gyilkos, az írónő végig szándékosan félrevezet, és nagyon fegyelmezetten nem leplezi le a tettest. Hogy aztán a megoldást még nagyobbat üssön…

 

Yrsa Sigurðardóttir történetei mindig aprólékosan kidolgozottak, a felszínen csak „egy kriminek” tűnnek, de közben próbálnak egy aggasztó jelenségre reflektálni, felhívni rá a figyelmet. Ránézésre a szálak elfutnak egymás mellett, ám ez csak a látszat. A mélyben általában súlyos, szörnyű titkok lappanganak. Erla szülése és apa lelepleződése remek alkalmat teremt majd a karakterek fejlődésének, emiatt én nagyon várom a folytatást.