Zenék a nagyvilágból – Vimma: Tornadon Silmässä – világzenéről szubjektíven 401/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2023. 12. 22.
Progresszív világzene – ízlelgessük egy darabig ezt a két szót, hiszen nem sűrűn találkozunk ilyen párosítással. A finn együttes legénysége második lemezükön pontosan ennek a megvalósítására tesz kísérletet, véleményem szerint sikerrel.
Természetesen első körben a progresszív jelzőről nekem rock és metál bandák jutnak az eszembe (például Dream Theater), és ezzel részben már meg is neveztem, milyen forrásokból táplálkozik a Vimma zenéje. Mindezeken túl nyilvánvaló a népzene hatása, aztán van itt még elektronika, és az ének időnként átmegy szövegelésbe, ami meg szerintem rap vidékéről érkezik. Gyakorlatilag minden számnak saját karaktere van, és rendszeresen kikacsintanak a pop irányába. Mindezt nagyon átgondoltan teszik, gyakorlatilag egy pillanatra sem eresztik el a hallgatót, Eeva Rajakangas éneke, illetve szövegmondása, valamint a többnyire Pessi Jouste komponálta fülbemászó dallamok garantálják a hűha élményt.
Sajnos nem tudok finnül, így teljes mélységében nem tudom befogadni ezt a koncept albumot, amely a tágan vett környezetvédelemmel foglalkozik. A tagok civilben is igyekeznek tenni valamit a bolygóért, például részt vettek erdőkivágás elleni tiltakozásban, vagy szénszállító vonat megállításában – gondolom ennek köszönhető, hogy hitelesek, őszinték ezek a dalok.
A dallamokról Jouste így nyilatkozott: „…elmentem egy erdőbe, és ott valami tisztaságot éreztem, és amikor hazatértem megpróbáltam emlékezni erre az érzésre. A zongorán megpróbáltam olyan gyönyörű dallamot kitalálni, aminek a segítségével el tudtam képzelni ezt az érzelmet.”
Márpedig érzelmekből van bőven ez a lemezen, kezdve a címadó nóta (Tornadon silmässä) dühével, és a zárva a másik végletnek felfogható „Sateenkaari ja ilmapallo” popos, az erdőkhöz írt altatódaláig. A kettő között meg olyan dalokat találunk, mint a „Maailmanloppu” ahol a törzsi doboláshoz egy szépséges éneket társítottak és ettől olyan „slágeres” lett (a gitárszóló dacára). A progresszív zenékre jellemző módon gyakoriak a tempóváltások (On syy), de ezeket mindig helyénvalónak éreztem, miként az is teljesen rendben van, ahogyan Eeva Rajakangas váltogatja az éneket és a szövegelést (Seisahdumme pieneen huoneeseen).
Remélem egyszer őket is látom majd élőben, mert kíváncsi vagyok, a színpadon miként működnek ezek a dalok. Egy biztos, egyetlen meghallgatás nem elegendő ennek a sokrétű zenének a befogadásához, annál sokkal több ötlet van benne.
Meghallgatásra ajánlott számok: Tornadon silmässä, Sateenkaari ja ilmapallo, Antrasiitille
2023-ban megjelent album (Nordic Notes)
Weboldal: https://www.vimmaband.com
A zenekar tagjai:
Eeva Rajakangas – ének, szöveg
Pessi Jouste – hegedű
Roope Jokinen – hegedű
Kalle Outila – gitár, mandolin, buzuki
Aino Kallio – zongora, szintetizátorok, harmónium, orgona
Santeri Kettu – basszusgitár
Aapo Lankinen – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
- Maailmanloppu (3:25)
- Antrasiitille (3:50)
- Kielot (2:51)
- Sateenkaari ja ilmapallo (4:19)
- Kasveille (4:18)
- Unohdataan (2:16)
- Tornadon silmässä (3:04)
- On syy (3:06)
- Seisahdumme pieneen huoneeseen (5:02)
Bónusz számok:
- Apokalipszis (Maailmanloppu) (3:23)
- Apokalipszis (Maailmanloppu) (3:24)