Majoros Nóra: Álomjáró Márton

Majoros Nóra számos gyermek- és néhány ifjúsági könyv szerzője, aki mindig képes meglepni. Minden könyve, meséje más és más, mind különleges ezért vagy azért. Az Álomjáró Márton például azért, mert álmokat mesél el.

De legyenek bármily álomszerűek is akár Nóra meséi, az álmokban játszódó események teljesen más törvények és logika szerint zajlanak. Így egy darabig nem is tudtam követni, mi történik a kötetben. De hát így van ez a legtöbbünkkel: ha emlékszünk is egy-egy álomra ébredés után, leginkább csak csudálkozunk, hogy hogy vehettük magától értetődőnek mindazt, ami alvás közben történt a fejünkben (vagy ahol az álmok történnek). De ahogy jönnek egymás után a fejezetek, kiderül, hogy van azért összefüggés köztük, csak persze nem úgy, ahogy az éber életünket éljük. Emitt csodás dolgok is ritkán történnek, és az események egymásutánisága magától értetődik.

Na de, a címbéli Marci, és a borítón is látható medvéje azért tényleg csoda helyeken kalandozik. Csak néha előbbi félszemű kalózzá változik, és egészen más dolgok történnek vele, mint az álombéli Marcival. Hogy mindez mesés, fura, szokatlan, nem meglepő. Az viszont, hogy mindebbe Nóra bele tudott szőni tudást, tanulságot, üzenetet, méghozzá minden erőltetés nélkül, a rá amúgy is jellemző őszinteséggel és természetességgel, hát, az olyasmi, amiről sok író (vagy akár szülő, pedagógus) még álmodni sem mer.

De azért nekem ez a könyv leginkább kedves olvasmány volt. Van benne valami nagyon szerethető, akármilyen elvarázsolt is, egyszerűen csak jó olvasni. Ebben persze Maros Krisztina illusztrációi is szerepet játszanak: erős színeik, sajátos stílusuk tökéletesen illenek ebbe a kötetbe.