Molnár Krisztina Rita: Az angyal meséje

Molnár Krisztina Rita varázslatos gyerekkönyveket írt eddig is (ahogy felnőtteknek szóló novellás- illetve verses kötetei is kincsek), s ez a szépséges kis kötet is emberséget, megértést közvetít, akár a korábbiak.

Egy sötét keddi estén négy gyerek és anyukájuk áram nélkül marad. Előkerülnek a fiókból a gyertyák, már sül is a gázon a bundáskenyér, és önmagában ez is elég lenne a bensőséges hangulathoz. Ám a legkisebb gyerkőc azt állítja, a hirtelen sötétségben látott egy ibolyaszínű angyalt, aki elmesélt neki tíz esetet, amikor üzenetet vitt az embereknek. A kislány el is sorolja mindet, a maga egyszerű, gyermeki, kedves és őszinte nyelvén, és zord szívű olvasó legyen a talpán, akit nem érint meg a tíz kis történet.

Ez így leírva azt is sugallhatja, hogy Az angyal meséje csak egy újabb giccses mesekönyv, ami pont jó lesz karácsonyra, csak elolvasni ne kelljen. De hát épp abban rejlik Molnár Krisztina Rita írói lényege, titka, hogy ő képes olyan tisztán, magától értetődő egyenességgel, mégis gyönyörűen mesélni, hogy abban semmi cukormázas, erőltetett ne legyen. Viszont felébreszti az olvasóban a legszebb emlékeit gyerekkorából, kedvet csinálva néki ahhoz, hogy ő is megpróbálja így összehozni a családját (nem kell ahhoz áramszünet…). Sőt, képes megpendíteni olyan húrokat, melyeket netán a már nem gyerek olvasó rég elrozsdáltnak, elveszettnek gondolna. Uram bocsá’, még a hitet, a reményt is képes feléleszteni. Nem tudom, hogy tud így írni, de nem is kell tudnom: elég olvasni a könyveit.

Szimonidesz Hajnalka gyermekinek ható, apró részletekkel teli, varázsos illusztrációi valami szintén keresetlen természetességgel adják át a szöveg hangulatát. Mindennek tetejébe pedig még egy linket is kapunk, melyen meghallgathatjuk, mint olvassa maga az írónő a mesét.

S végül is valóban karácsonyi könyv ez: üzenetet hoz benne egy angyal. Bárcsak minden karácsonyfa alá odakerülne, hogy tüzet gyújtson, világítson minden szívben.