Zenék a nagyvilágból – Bixiga 70: Vapor – világzenéről szubjektíven 395/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2023. 11. 12.
Utoljára 2018-ban írtam az együttes sorlemezéről, azóta sok minden történt a nagyvilágban, és ezek hatása/utóélete még mindig velünk van. Gondolok itt mondjuk a COVID okozta korlátozásokra, és az ebből következő gazdasági/társadalmi nehézségekre. A brazil társulatnak mindezeken felül a tagcserékkel is meg kellett küzdenie, hiszen az eredeti tagok közül többen távoztak, és biztosan nem lehetett egyszerű adoptálni az újakat (jelenleg 9 muzsikus alkotja a formációt), úgy, hogy közben azért megmaradjon a jellegzetes Bixiga 70 sound.
A bookletben erről úgy írnak, hogy bizony nem volt könnyű, de érzésük szerint sikerült megtalálniuk azt a formulát, aminek eredményeként egyszerre régi és új a hangzás. Nekem nem volt bajom a régivel, de hallom, amiről beszélnek. A fúvósoknál nem történt változás, ellenben a ritmusszekcióban igen (két hölgy érkezett), és ez érezhető, mert valahogy erősebb lett a groove. Illetve a billentyűscsere is másságot hozott magával. A végeredmény kifejezetten élvezetes: különféle brazil muzsikák, funk, egy kevés Afrika – jelenleg nálam ezek a Bixiga 70 főbb ismérvei.
Kedvenceim közé tartozik az albumindító „Malungu”, amiben Simone Sou ütőhangszeres vendégeskedik, és tőle valahogy lágyabb a ritmus, míg a fúvósok ugyanolyan határozottsággal szólalnak meg, mint régen – ezért gondolom azt, hogy ez egyszerre újrakezdés és folytatása a korábbiaknak. Jól hallhatóan a funk velünk maradt, csak energetikusabbá vált, és időnként a fúvósokat háttérbe szorítja a szintetizátor. A rock szerintem már csak a „Mar Virado” szűk négy és fél percében van jelen, de itt (is) olyan sűrű a hangzás, hogy a gitárt időnként egyszerűen maga alá temeti a többi hangszer.
Akárcsak a múlt héten ajánlott Elephant Sessions lemez, a Vapor album teljesen instrumentális muzsika, nem használnak se éneket, se beszédet, csak ellenállhatatlanul áradó dallamokat kapunk, amiket trükkös ritmusszekció kísér – nem bonyolítják túl a hét kompozíciót, de azok mégis tele vannak fineszes megoldásokkal. Nem a virtuozitás a meghatározó, egyszerűen csak remek muzsikusok gyűltek össze, akik közösen dolgozták ki a számokat, és így azok maximális hatásfokkal szólalnak meg, közelítve a tökéletes összhatást.
Az utolsó szám (Loa Lua) pedig pont megfelelő választás a levezetésre, mert jól megragadja azt az érzést, amikor vége a koncertnek, elkezdik lepakolni, szétszerelni a színpadot, már a zenészek sincsenek fenn a deszkákon, de a közönség még nem távozott, mert érezni akarják a körülöttük rezonáló, lassan eloszló muzsikát, és időbe telik lélekben elbúcsúzni az együttestől.
Nincs miért aggódnom, a Bixiga 70 még mindig a helyes úton halad, képesek megtölteni a táncteret, miközben a dallamokról sem feledkeznek meg. Már csak azt szeretném, hogy egyszer Magyarországon is fellépjenek, és élőben elvarázsoljanak. Amíg ez bekövetkezik, beérem a Vaporral.
Meghallgatásra ajánlott számok: Malungu, Mar Virado, Loa Lua
2023-ban megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/bixiga70
A zenekar tagjai:
Daniel Verano – trombita
Douglas Antunes – harsona
Daniel Nogueira – tenor szaxofon
Cuca Ferreira – bariton szaxofon
Cristiano Scabello – gitár
Pedro Regada – billentyűs
Marcelo Dworecki – basszusgitár
Valentina Facury – ütőhangszerek
Amanda Teles – ütőhangszerek
Közreműködők:
Vitor Cabral – dobok
Simone Sou – dobok, ütőhangszerek
Rômulo Nardes – ütőhangszerek
Mayara Almeida – tenor szaxofon
Marcelle Barreto – ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Malungu (feat. Simone Sou)
- Na Quarta-Feira
- Parajú
- Marginal Elevado Radial
- Baile Flutuante
- Mar Virado
- Loa Lua