Főkép

Utoljára 2018-ban írtam az együttes sorlemezéről, azóta sok minden történt a nagyvilágban, és ezek hatása/utóélete még mindig velünk van. Gondolok itt mondjuk a COVID okozta korlátozásokra, és az ebből következő gazdasági/társadalmi nehézségekre. A brazil társulatnak mindezeken felül a tagcserékkel is meg kellett küzdenie, hiszen az eredeti tagok közül többen távoztak, és biztosan nem lehetett egyszerű adoptálni az újakat (jelenleg 9 muzsikus alkotja a formációt), úgy, hogy közben azért megmaradjon a jellegzetes Bixiga 70 sound.

 

A bookletben erről úgy írnak, hogy bizony nem volt könnyű, de érzésük szerint sikerült megtalálniuk azt a formulát, aminek eredményeként egyszerre régi és új a hangzás. Nekem nem volt bajom a régivel, de hallom, amiről beszélnek. A fúvósoknál nem történt változás, ellenben a ritmusszekcióban igen (két hölgy érkezett), és ez érezhető, mert valahogy erősebb lett a groove. Illetve a billentyűscsere is másságot hozott magával. A végeredmény kifejezetten élvezetes: különféle brazil muzsikák, funk, egy kevés Afrika – jelenleg nálam ezek a Bixiga 70 főbb ismérvei.

 

Kedvenceim közé tartozik az albumindító „Malungu”, amiben Simone Sou ütőhangszeres vendégeskedik, és tőle valahogy lágyabb a ritmus, míg a fúvósok ugyanolyan határozottsággal szólalnak meg, mint régen – ezért gondolom azt, hogy ez egyszerre újrakezdés és folytatása a korábbiaknak. Jól hallhatóan a funk velünk maradt, csak energetikusabbá vált, és időnként a fúvósokat háttérbe szorítja a szintetizátor. A rock szerintem már csak a „Mar Virado” szűk négy és fél percében van jelen, de itt (is) olyan sűrű a hangzás, hogy a gitárt időnként egyszerűen maga alá temeti a többi hangszer.

 

Akárcsak a múlt héten ajánlott Elephant Sessions lemez, a Vapor album teljesen instrumentális muzsika, nem használnak se éneket, se beszédet, csak ellenállhatatlanul áradó dallamokat kapunk, amiket trükkös ritmusszekció kísér – nem bonyolítják túl a hét kompozíciót, de azok mégis tele vannak fineszes megoldásokkal. Nem a virtuozitás a meghatározó, egyszerűen csak remek muzsikusok gyűltek össze, akik közösen dolgozták ki a számokat, és így azok maximális hatásfokkal szólalnak meg, közelítve a tökéletes összhatást.

 

Az utolsó szám (Loa Lua) pedig pont megfelelő választás a levezetésre, mert jól megragadja azt az érzést, amikor vége a koncertnek, elkezdik lepakolni, szétszerelni a színpadot, már a zenészek sincsenek fenn a deszkákon, de a közönség még nem távozott, mert érezni akarják a körülöttük rezonáló, lassan eloszló muzsikát, és időbe telik lélekben elbúcsúzni az együttestől.

 

Nincs miért aggódnom, a Bixiga 70 még mindig a helyes úton halad, képesek megtölteni a táncteret, miközben a dallamokról sem feledkeznek meg. Már csak azt szeretném, hogy egyszer Magyarországon is fellépjenek, és élőben elvarázsoljanak. Amíg ez bekövetkezik, beérem a Vaporral.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Malungu, Mar Virado, Loa Lua

2023-ban megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/bixiga70

 

 

A zenekar tagjai:

Daniel Verano – trombita

Douglas Antunes – harsona

Daniel Nogueira – tenor szaxofon

Cuca Ferreira – bariton szaxofon

Cristiano Scabello – gitár

Pedro Regada – billentyűs

Marcelo Dworecki – basszusgitár

Valentina Facury – ütőhangszerek

Amanda Teles – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Vitor Cabral – dobok

Simone Sou – dobok, ütőhangszerek

Rômulo Nardes – ütőhangszerek

Mayara Almeida – tenor szaxofon

Marcelle Barreto – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Malungu (feat. Simone Sou)
  2. Na Quarta-Feira
  3. Parajú
  4. Marginal Elevado Radial
  5. Baile Flutuante
  6. Mar Virado
  7. Loa Lua