Főkép

A csütörtök este a Müpában fellépő Joe Lovano és Jakob Bro vezette héttagú felállás, Paul Motian zenei örökségét ünneplte, legelőször a tavaly megjelent „Once Around The Room” ECM korongjukon, amelyen Motian sajátos dobjátékát és idiómáit megidéző eredeti kompozíciókat mutatattak be. Senki sem számított rá igazán, hogy ez a két-két dobbal és nagybőgővel, egy basszusgitárral, valamint gitár és szaxofonnal felálló szeptett, az albumon szereplő, a jazz több generációjából származó, egytől egyig nehézsúlyú muzsikusaival nemhogy csak egyszer színpadra áll, de még turnézni is indul. Arra pedig talán végképp nem, hogy nem használják ki élőben azt a lehetőséget, hogy különböző formációkban felállva lépjenek fel mielőtt mind a heten együtt játszanának: azt, hogy önmagukra egységként tekintenek, rögtön az elején nyilvánvalóvá teszik amikor együtt jelennek meg és kezdenek el muzsikálni.

 

Kezdetben a két nagybőgő és basszusgitár együtt picit ’overkill’-nek tűnik, de ahogyan haladunk előre a hangok folyamában értjük meg az egyes elemek funkcióit. Anders Christensen harmadik basszus szólamának hangszíne sajátosan lazítja fel a két óriás, Larry Grenadier és Thomas Morgan akusztikus hangjait és az inkább formákban gondolkodó muzsikusok játékát is. Christensen az ellenpont és oldószer időnként pedig támpont is, aki úgy ritmizál és hangsúlyoz át egyszerű tempókat, hogy szinte kiszámolhatatlanná válnak a két másik óriás, Joey Baron és Jorge Rossy dobosok társaságában. Mégis minden jól követhető keretes szerkesztésben marad, mint egy hatalmas, ritmikusan pulzáló vászon, amire szólistaként mindenki festhet a hangsúlyos és hangsúlytalan ütemek váltakozásaiban, mégis együttesen.

 

Joe Lovano, a formáció vezéregyéniségének játéka lenyűgöző: a modalitások erdejében szabadon kalandozó hangfüzéreihez mindig a kontextushoz illően választ hangszert, és az időnkét amorf szólamokkal felrajzolt absztrakt formáktól újabb lendületet vesz a muzsika. Ha Lovano a zenekar Picassója, akkor Jakob Bro kétségtelenül a társaság Jackson Pollockja: a rózsaszín Fender Telecasteren alkotó művész legalább annyi hangot fröcsköl a kereteken kívülre, mint magára a vászonra, és a több flakonnyi effekt maximális feszültséget teremt minimalista játékával szemben.

 

Az este során egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a most fel nem sorolt, szerteágazó zenei együttműködésbe beilleszthető, jellemzően inkább a formák világában alkotó muzsikusok helyett a szabad jazz nagymestereit halljuk. Ehhez hasonlót korábban csak a Wayne Shorter Quartet kamaramuzsikálása adott, csak ott még keretek sem voltak.

 

Előadók:

Jakob Bro – Gitár

Joe Lovano – Tenor és Szoprán Szaxofon, Tárogató

Larry Grenadier – Double Bass

Thomas Morgan – Double Bass

Anders Christensen – Basszus Guitár

Joey Baron – Dobok

Jorge Rossy – Dobok