Főkép

Cliff Burton a Metallica nevű metal zenekar első három albumán (Kill’em All 1983, Ride the Lighning 1984, Master of Puppers 1986) volt a basszusgitáros, egészen tragikusan korai haláláig. Az ő történetét meséli el a legújabb MasterLab Comics füzet.

 

Szemben megannyi korábbi MasterLab kiadvánnyal, ebben a füzetben a tények talaján maradt a György Zoltán–Tóth-Laboncz Attila szerzőpáros, bár Mester Csaba rajzoló nyilván a képzeletére is hagyatkozott. Nem is csak abban az értelemben, hogy nyilván nem volt ott ő sem a valós események közepette (hiába basszusgitározott egy szintén legendás, ám jóval undergroundabb magyar thrash* metal bandában, a The Bedlamben), hanem rajzolt néhány baromi hangulatos, az adott életeseményhez illetve dalhoz illő, fantázia-szülte képet is. Mi több, a MasterLab Comics füzetek zömével ellentétben itt nem fekete-fehérek az oldalak, hanem akad némi plusz szín is: jobbára kék, néha barna. És az az érzésem, hogy ez Csaba eddigi legjobb munkája, ami nagy szó, figyelembe véve eddigi, egyre gyarapodó-gazdagodó életművét, melynek a MasterLab csupán töredéke. Hiszen, hogy mást ne mondjak, több külföldi zenekarnak is rajzolt már.

 

De az is lehet, hogy ez a képregény az, amelyhez saját rajongásom kapcsán is a legjobban tudok kötődni. A Metallica alap. Ha azt mondom, mondj egy metal bandát, esélyes, hogy 100 emberből 99 őket fogja elsőként említeni. Jó eséllyel még az egész irányzat atyja, a Black Sabbath sem ért el soha akkora sikereket, mint a Los Angeles-ben alakult csapat. Mely sikerekből maga Burton már nem is annyira tudta kivenni a részét, hiszen épp a világsztárrá válás kapujában történt az a baleset, a Master… album európai turnéján, melyben életét vesztette.

 

Mégis tény, hogy a Metallica sosem lett volna azzá, ami a mai napig, ha nincs Cliff. Hogy mennyire jó basszusgitáros volt, azt az is mutatja, hogy mikor a formálódó zenekar megkereste, hogy szálljon be ő is a bandába, és ő csak úgy vállalta ezt el, ha a többiek átköltöznek az ő környékére, San Francisco Bay Area nevű részére, akkor bizony Lars Ulrich dobos, illetve James Hetfield és Dave Mustaine gitárosok szót fogadtak neki…

 

Cliff, ahogy ebből a végtelenül hangulatos képregényből kiderül, öntörvényű ember volt, aki magasról tett az aktuális divatokra. A punk mentalitás, a hippiket idéző cuccai (és szokásai) mellett olyan zeneiséget is hozott a Metallicába, ami kiemelte őket a metal bandák tömegéből. Ezt elsősorban édesapjának köszönhette, aki gyakran hallgattatott odahaza klasszikus zenét is a gyerekeivel, s ez pedig erősen rányomta a bélyegét Cliff zeneszerzői stílusára. Elég csak meghallgatni az olyan, javarészt általa írt, gigantikus intrumentális tételeket, mint az Orion vagy a The Call of Ktulu. Ösztönös zseni volt, aki amúgy két végén égette a gyertyát, mégis a téli úton megcsúszó turnébusz alatt lelte halálát…

 

Mester Csaba és társai mindezt a legmélyebb alázat és jó értelemben vett rajongás mellett mesélik el, annyi érzéssel, hogy az olvasó aligha fogja tudni kivonni magát eme tragikus, mégis tündökletes élettörténet hatása alól.

 

 

 

 

*THRASH metal, nem trash, ahogy elírták!