Boros Zsófia: El último aliento

Boros Zsófia, az ECM kiadásában megjelent harmadik albuma egy barangolás a művész lelki labirintusának mélységeiben. A többnyire kortárs francia zeneszerző, Mathias Duplessy szerzeményiből összeálló anyag jelöli ki a keretét, amit ízlésesen tagolnak Quique Sinesi, Joaquin Alem, Carlos Moscardini és Alberto Ginastera argentín zeneszerzők darabjai. Bár ez a strukturalitás a CD-t kísérő füzetből világossá válik, az album hangzásvilága kevésbé egyértelműen osztja fel magát a zenei teret, amelyben könnyű eltévedni kellő koncentráltság hiányában a viszonylag rövid és melankolikus hangulatú témák ligetében.

 

A korong egyértelmű csúcsai Sinesi „El abrazo” és „Tormenta de ilusión (Ronroco)” szerzeményei. Az előbbin a művésznő tompított hangokon játszik végig, finomabbnál finomabb dinamikával, szédítő tempókban és technikával – nem véletlenül ez a felvétel jelent meg az albumot beharangozó 'single'-ként. Az utóbbit – ami egy Bolíviából eredő lantszerű hangszerre, ronrocóra lett írva – maga a művész is ronrocón adja elő, ami hangzásában valahol a lant és a balalajka keveréke és gyakorta hallható mexikói és dél-amerikai témájú filmek zenei aláfestéseiben. Ez a két szerzemény a labirintus minden pontjáról látható, ide vezet minden út és innen tart el. (Mivel Sinesi maga is még egy aktív és kiváló gitárművész, izgalmas lenne meghallgatni Borossal duóban kettőjüket akár felvételen, akár élőben.) 

 

Mathias Duplessyről a jelenkorú aktivitás szintén elmondható, multiinstrumentalistaként viszont egy sokkal heterogénebb személyiségnek tűnik a saját felvételei alapján. Boros interpretációi mintha éppen ezt a diverzitást egyensúlyoznák azáltal, hogy egy koherens és komoly zeneszerzőként tárja elénk kompozícióit. A „Perle de Rosée” talán a tempó és harmonikussága miatt tűnik az albumra felkerült legsikeresebb darabnak, de összességében Duplessy művei kevéssé meggyőzőek az argentín zeneművekhez képest.

 

A válogatás értelemszerűen az album súlyát is meghatározza, amit talán Boros eddigi ECM katalógusának az egészében érdemes elhelyezni és hallgatni: kétségtelenül a legkifinomultabb és legművészibb darab, amit alapvetően az előadás tesz emlékezetessé mintsem az elhangzó szerzemények.

 

Előadó:

 

Boros Zsófia – gitár, ronroco

 

Elhangzó szerzemények:

 

1) De réve at de pluie (Mathias Duplessy )                

2) Salir adentro (Joaquin Alem)                               

3) El abrazo (Quique Sinesi)                                                                                            

4) Milonga (Alberto Ginastera)                                

5) Le secret d’Hiroshigé (Mathias Duplessyí)              

6) Perle de Rosée (Mathias Duplessysi)                     

7) Tormenta de ilusión (Ronroco) (Quique Sinesi)                      

8) Le labyrinthe de Vermeer (Mathias Duplessy)         

9) Berceuse (Mathias Duplessy)                                                                                      

10) Valse pour Camille (Mathias Duplessy)                  

11) El Último alienro (Carlos Moscardini)