Zenék a nagyvilágból – La Cantiga de La Serena: La Novia – világzenéről szubjektíven 389/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2023. 09. 24.
Gyerekkorom korai éveiből kevés zenére emlékszem, ezek egyike a Jó ebédhez szól a nóta című rádióműsor, amely édesapám kihagyhatatlan programja volt évekig, illetve egy magyarnóta estre, amit a helyi művelődési házban rendeztek (bár szerintem eredetileg más lehetett az épület funkciója) – de csupán a történések ténye maradt meg bennem, az már nem, hogy milyen előadók létek fel, kerültek bele a műsorba.
Ebből a szempontból hátrányból indulok az olyan vidékre született szerencsésekkel szemben, ahol a népzene, vagy pusztán a zene sokkal szervesebb részét képezi a hétköznapoknak. Azokat pedig korlátozott mértékben ugyan, de határozottan irigylem, akik ott nőttek fel, ahol különféle kultúrák találkoztak, és sokszínű, változatos zenei közeget hoztak létre. Ilyen régiónak tartom az olasz csizma sarkát, de ezt nem részletezem, hiszen már számos alkalommal kifejtettem vonzódásomat Taranto és a Salentói-félsziget iránt. Ez a székhelye a La Cantiga de La Serena triónak, akik idén megjelent negyedik lemezükkel folytatják az eddigi koncepciót, és a térség, tágabb értelemben a Földközi-tenger zenei hagyományát gyűjtik és őrzik.
Minden alkalommal, amikor elindítom a lemezt, az első dolog, ami eszembe jut, hogy ez gyakorlatilag egy daloskönyv (songbook), amikor a muzsikusok kedvenc dalaikat gyűjtik össze. Mert van itt minden, mint a búcsúban: arabtól (Almaya) kezdve a középkoron át (La Tarantella) Monteverdiig (Si dolce è ‘l tormento). Helyénvalónak érzem a címválasztást (La Novia, magyarul menyasszony), mert itt tényleg a különféle tájak zenéi házasodnak össze és élnek tovább egy fedél alatt. Erről ezt mondta Adolfo La Volpe: „…a negyedik albumon folytatjuk a navigációt a szív és a képzelet Földközi-tengerén, új fűszereket, új parfümöket és új hangszereket (például a hárfát és a dudukot) rakodva vitorlásunkra.”
Persze nem holmi egyszerű hagyományőrzésről van szó, a kiválasztott számokat újrahangszerelték, és ha úgy látták jónak, akkor kiegészítették mással. Ilyen például a címadó „La novia”, egy hagyományos szefárd zsidó dal, amiben salentói betétet helyeztek el – természetesen mindezt úgy, hogy az átmenet elsőre fel sem tűnik. Legalább ennyire jól sikerült a középkori tarantella (La Tarantella) modernizálása – és itt dicsérem meg a közreműködőket, mert nagyon sokat hozzátesznek a végső hangzáshoz. Ebben az esetben a hölgyekből álló Faraualla kvartett jelenti a pluszt, amitől egyszerre idéz középkor, és hangzik modernnek Cristoforo Caresana (1640–1709) zeneszerző szerzeménye.
Szerintem egyetlen meghallgatás nem elég a lemez tizenegy számának befogadásához, mert nem egyszerű dalokról van szó, hanem folyamatos átjárásról, keveredésről. Ugyan az utóbbi időben találkoztam pár hasonló elképzelést megvalósító produkcióval, ez a három muzsikus (Giorgia Santoro, Fabrizio Piepoli, Adolfo La Volpe) a legjobbak közé tartozik. Nem csupán zenészi mivoltuk okán – tehetségesek, nem vitás –, hanem mert a hangok mögött sikerült megragadniuk a különféle kultúrák szellemiségét is. Bár óva intek mindenkit – jómagamat is beleértve – a túlzott elemzéstől, kritikai szemlélettől. Csupán kövessük ezt a triót, és velük együtt fedezzük fel, illetve barangoljuk be a Földközi-tenger vidékét.
Meghallgatásra ajánlott számok: La novia, Almaya, La Tarantella
2023-ben megjelent album (Zero Nove Nove)
Weboldal: https://www.lacantigadelaserena.com
A zenekar tagjai:
Giorgia Santoro – fuvola, bansuri, nagybőgő, kelta hárfa, duduk, cintányér, taps, ének
Fabrizio Piepoli – ének, gitár, daff, bendir, tambura, qraqeb
Adolfo La Volpe – úd, gitár, ének
Közreműködők:
Nabil Bey Salameh – ének (5)
Faraualla – ének (2, 4)
L’Escargot – harmonika (2)
Francesco D’Orazio – hegedű (4)
Roberto Chiga – kézi dob (1), tambura (4, 7), úd (8)
A lemezen elhangzó számok listája:
- A la una yo naci (trad. sefardita)
- La novia (trad. sefardita) feat. Faraualla e L’Escargot
- Adio querida (trad. sefardita)
- La Tarantella (Cristoforo Caresana) feat. Faraualla e Francesco D’Orazio
- Almaya (trad. Siria) feat. Nabil Bey
- Ya Mariam el bikr (trad. Libano)
- Tarantella di San Michele (trad. Gargano)
- Vorrei volare (trad. Salento)
- Arvolicos d’almendra (trad. sefardita)
- Longa farahfaza (Riyad el Sonbati)
- Si dolce è ‘l tormento (Claudio Monteverdi)