Főkép

Lányos anyukaként eléggé el vagyok kényeztetve olvasnivalókkal. Kiskoruktól kezdve mindig találtunk a korosztályuknak való, megfelelően csillámos, hercegnős, unikornisos lapoznivalót, gyakran többet is egyszerre. Vásárlás közben mindig megállapítottam, hogy ha fiaim lennének, jóval kisebb lenne a választék. Holden Rose ezt az űrt tölti be, a 10 év feletti fiúknak szól a kötete, vagy a nagyon vagány, nem félős lányoknak.

 

Nekem már a borító is teljesen para, egy kalóznak kinéző alak van rajta, fenyegető testtartással, villogó szemmel. Látszik rajta, hogy nem egy barátságos történetet kapunk majd. A furcsa, mocsárszínű háttér az ijesztő kezekkel és a sírkövekkel csak tovább erősíti a gyanút, hogy itt valami misztikus, földöntúli élményben lehet részünk. A sztori nem is okoz csalódást, van itt minden: szellem, aki eleinte jófejnek tűnik, majd egyre jobban bedurvul, visszatérés a túlvilágról, dimenziók találkozása. Miközben a család és a mindennapok leírása teljesen hétköznapi, addig a másik sík, a kísértetes szál annyira hátborzongató és furcsa. Ez a kettősség folyamatosan fenntartja az érdeklődést, gyakorlatilag egyszuszra olvastatja magát a kötet.

 

A főszerepben a tizenhárom éves kamaszfiú, Timo áll, aki egy támogató, szerető családban nő fel, jótanuló, tisztelettudó. Egyik napról a másikra kiválasztja egy szellem, hogy segítséget kérjen tőle. Ezzel pedig felborítja Timo addigi nyugodt és kiegyensúlyozott életét: az iskolában hamar észreveszik az osztálytársai, hogy valami nincs rendben vele, kicsúfolják, kirekesztik, a perifériára szorul. A kísértet pedig egyre aktívabb és követelőzőbb, ezért a fiúnak segítséget kell kérnie, hogy legyőzhesse őt. Új barátokat talál, akik megértik és szerelmes is lesz. Külön jó volt olvasni, hogy a családja mellette áll, fontosnak tartják a minőségi időt, a másik személyiségének tiszteletét. Itt az otthon valóban egy biztos pont, ahol bármikor fel lehet töltődni.

 

Rengeteg téma fér ebbe a kis kötetbe: kirekesztés, bullying, önelfogadás, tolerancia, első szerelem, nyomozás, barátság, csupa olyan téma, ami érdekelheti ezt a korosztályt. Bevallom, még felnőttként is lekötött Holden Rose könyve, el tudom képzelni, kamaszként mennyire imádtam volna. A nyelvezete friss, mai, de nem túlírt. A párbeszédek pörgősek, hihetőek. A főhősök hibáznak, de képesek fejlődni, ezért szerethetők. Kellemes meglepetés volt A lapátos fickó című kötet, bár nem én vagyok a célcsoport, mégis behúzott és elvarázsolt.