Főkép

Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788) württembergi szonátáit 1742-43-ban írta, és Carl Eugen württembergi hercegnek ajánlotta, aki II. Frigyes (1712-86) berlini udvarában tanult CPE-vel. Az 1744-ben megjelent alkotásokat ma a barokkot a klasszikus korszakkal összekötő kiemelkedő kompozícióiként tartják számon.

 

„Több csembaló felvételét hallottam a Württemberg Szonátáknak” – mondja Keith Jarrett. „És úgy éreztem, hogy egy zongora változatnak is volt még hely.”

 

Keith Jarrett Württemberg Szonáták felvétele a művész egy olyan időszakából származik, amelyben Johann Sebastian Bach zenéjére összpontosított. Az ECM New Series korábban már dokumentálta Jarrett Das Wohltemperierte Klavier Buch 1 (1987. február), Goldberg Variations (1989. január), The French Suites  (1991. szeptember) és Kim Kashkashian-nal 3 Sonaten für Viola da Gamba und Cembalo (szintén 1991 szeptember) interpretációit. Ebben az időszakban Jarrett további klasszikus felvételei közé tartozott Sosztakovics Bach-ihlette 24 Preludes and Fugues 24 (1991 július) és Bach kortársának, Georg Friedrich Händelnek a billentyűs szvitjei (Suites for Keyboard, 1993. szeptember).

 

Az idén megjelent felvételek még 1994 májusában kerültek rögzítésre a Cavelight stúdióban, New Jersey-ben, és korábban még nem kerültek kiadásra. Különlegesek, mert az előadás annyira gördülékenyen tárja fel a kompozíciós formákat, hogy sikerül megőriznie azok frissességét és izgalmát, amelyek az apa, és egyben minden idők legnagyobb zeneszerzője, Johann Sebastian Bach árnyékában születtek – lásd bővebben Paul Griffiths szellemes írását a kiadványhoz tartozó füzetben. A fiatalabb Bachra jellemző gyengéd játékosságot, CPE finom és hirtelen tempóváltások iránti rajongását és rendkívül hullámzó szerzeményeit pedig most korunk egyik legnagyobb improvizációs képességű jazz művésze eleveníti fel csodálatosan. Jarrett CPE híres kijelentését is megszívleli: „Mivel egy zenész csak úgy tud megindítani másokat, ha ő maga is elérzékenyül, szükségszerűen éreznie kell mindazokat a hatásokat, amelyeket fel akar kelteni hallgatóiban.”

 

Különösképpen az e-moll szonáta jó példa – és ahogyan annak finom vonalát Jarrett megfesti – arra a már említett átmenetre, a barokk improvizatív jellegétől a könnyedebb, letisztultabb klasszikus stílusig amit CPE-nek tulajdonítni szokás. De a két korongon egészén jól hallható Jarrett sajátos egyensúlyérzéke és képzelőereje: ugyan mély tisztelettel hagyja, hogy az eredeti zene önmagáért beszéljen, e sokrétű partitúrák élő természetét és ritmikus improvizációs lehetőségeit Jarrett mesterien kihasználja – talán mert jobban illeszkednek felfedező természetéhez, mint sok más klasszikus projektje. 

 

Az ECM ezen kiadványa Jarrett legtermékenyebb klasszikus korszakának eddigi rejtett kincse volt, ami hamarosan LP formátumban is elérhetővé válik.

 

Előadó:

Keith Jarrett – zongora

 

Elhangzó szerzemények:

CD 1)

Sonata I in A minor

  1. Moderato
  2. Andante
  3. Allegro assai

Sonata II in A-flat major

  1. Un poco allegro
  2. Adagio
  3. Allegro

Sonata III in E minor

  1. Allegro
  2. Adagio
  3. Vivace

 

CD 2) 

Sonata IV in B-flat major

  1. Un poco allegro
  2. Andante
  3. Allegro

Sonata V in E-flat major

  1. Allegro
  2. Adagio
  3. Allegro assai

Sonata VI in B minor

  1. Moderato
  2. Adagio non molto
  3. Allegro