Főkép

Ez a kötet nem való azoknak, akik szeretik a hosszú, alaposan kidolgozott és nem utolsó sorban kerek, lezárt történeteket – természetesen nagyon sok ilyen képregény létezik a világon, mi több, számos, a Galaxis Őrzőihez köthető kaland éri el a kívánt hosszúságot, de ez a kiadvány nem erről szól.

 

Inkább azokat szólítja meg, akik úgy szeretnének többet megtudni kedvenc hősbrigádjukról, hogy ehhez sem a wikipédia, sem pedig más, képregényre szakosodott oldal szolgáltatásait, adatbázisát nem veszik igénybe. Igen, ez tekinthető olyan kiállításnak, ahol minden tabló az eddig publikált életmű legjobb, illetve legemlékezetesebb, vagy szimplán legjellemzőbb pillanataiba enged betekintést.

 

A kötet összeállítói nem csak a képi világra gondoltak, hanem látogatóbarát idegenvezetőként minden arra alkalmas helyen szöveges segédanyagokat helyeztek el, melyek segítik értelmezni, szép magyar szóval kontextusba helyezni a látottakat. Erre szükség is van, mert kezdetben még egészen másként nézett ki a csapat, például Groot első felbukkanása alaposan eltér a mozifilmekben látott verziótól.

 

Szerintem azért tekinthető különlegesnek a csapat, mert a kezdeti sikertelenség dacára, képesek voltak időről-időre feltámadni hamvaikból, mindig jöttek írók és rajzolók, akik úgy érezték sokkal több potenciál van bennük, mint amit addig felmutattak. Ennek köszönhetően folyamatos volt az evolúció, állandóan formálódtak ők és persze egyúttal a világ, akarom mondani a galaxis. Kezdetben nem volt se Mordály, se Gamora, csak négy fura figura: Vance Astro (Föld), Yondu (Centauri-IV), Martinex (Plútó), Charlie-27 (Jupiter). Négy férfi, sehol egy női főhős, igazán fura lényeket csak az ellenfelek között találunk (badoon), és rendre úgy éreztem magam olvasás közben, mintha visszacsöppentem volna a múltba.

 

Persze ez teljesen normális, hiszen az első sztori 1959-es, és a következők is negyven évnél régebbiek, érződik rajtuk, hogy akkoriban még egészen másként gondolkodtak az írók, minden egyszerűbb volt. De nekem pont ez tetszik, hogy a beválogatott sztorik tényleg bemutatják, honnan indultak és hova érkeztek meg, mennyit változott a környezetük – és a történetekkel szembeni elvárások.

 

Érthető módon, az igazán nagy áttörés az első mozifilm (és a folytatások) sikere után következett be, ma már szerintem legalább annyira népszerűek, mint mondjuk Vasember, vagy bármelyik másik kultikus figura – és jól van ez így, megérdemlik. Elvégre alaposan kidolgozott karakterekből áll a Galaxis Őrzői, akikkel szívesen működnek együtt a földi szuperhősök. Ettől kezdve meg már tényleg csak a kiadós embereken múlik, mennyire jó érzékkel bonyolítják az idővonalat, és választanak hozzá írót/rajzolót.

 

A kötet rövidkéi közöl számomra meglepő módon legjobban egy régi és egy új tetszett a legjobban. Az 1976-os „Csak egy történet egy bolygóról” az eredeti négyfős felállás pofozkodásban gazdag kalandja a badoon testvériség ellenében. Az utolsó, „Honvágy” igazából Marvel Kapitány üzenete távollévő ismerőseinek, amiben megpróbálja megfogalmazni honvágyát, amit a Galaxis Őrzői között érez, csak mielőtt végleg elmerülnénk ebben az érzésben, belecsöppenünk egy ütközetbe a világűrben. Hatalmas különbség van a két sztori között, rengeteget fejlődött a történetírás ötven év alatt, egyedül az nem változott, hogy a Galaxis Őrzői csapat még mindig érdekes tagokból. Remélem ez még sokáig így marad.

 

Tartalomjegyzék:

Az ellenfelem... Groot! A szörnyeteg az X bolygóról!

A Föld győzni fog!

Heten a birodalom ellen

Csak egy történet egy bolygóról

Hazatérés!

Félvilági mesék

Sokkolóarc

Karácsonyi emlék

Furcsa találkozások

Valakinek ezt is meg kell csinálni

Genezis

Űrcsapda

Groot

Mordály

Végtelen

Honvágy