Főkép

Ulf Kvensler forgatókönyvíró, rendező, a Sarek az első regénye. Kicsit mindig tartok is tőle, ha ilyet olvasok a borítón, van bennem egy enyhe félsz. A borító sem igazán félelmetes, gondoltam, biztosan egy laza kis próbálkozást tartok a kezemben, ami inkább kacsintgatás egy új műfaj felé. Nagyot tévedtem…

 

Erős indítással kezd a szerző, egy rádióbeszélgetést olvashatunk, ahol a főszereplőt nem éppen fényes állapotban találják meg. A végkifejletet már tudjuk, de vajon hogy fajulhatott idáig egy baráti túrázás? Izgalmas a végéről indítani a történetmesélést, olvasóként egy teljesen más közegben találjuk magunkat. Felborul a rend, amihez eddig hozzászokhattunk, kicsit kényelmetlen így a dolog, ki kell lépni a komfortzónánkból. Ehhez a miliőhöz jön a forgatókönyves múlt plus adalékként, ettől kicsit mozis lett a végeredmény: olvasás közben már filmként látom magam előtt a cselekményt. A vágások fantasztikusak, minden fejezet a tetőponton ér véget. Külön szuper, hogy mindjárt három síkon haladhatunk: a múlt eseményeiben, a túra közben és a rendőrségi kihallgatás jegyzőkönyveibe is beleolvashatunk. Ez a három oldal kiegészíti egymást, reflektál egymásra, magyarázatot ad a kérdésekre, indítékokra. Gyakorlatilag az első oldaltól kezdve behúz magával a történet és nem ereszt. Pedig maga az alaptörténet nem túl eredeti: egy több napos túrázás rémálommá válik, és nem lehet tudni, hányan élik túl. Mégis különleges lesz a végeredmény, hála a szerkesztési módnak és az izgalomfaktornak.

 

Egy három fős baráti társaság minden évben ugyanoda megy túrázni, jól ismerik az útvonalakat, egymást, a veszélyeket. Anna a domináns karakter, akinek mindig középpontban kell lennie. A párja, Henrik egy nyugodt mackónak tűnik, aki csak sodródik az árral. És van egy pótkerekük, Milena, aki valahogy mindig mindenből kiszorul, a szerencsétlen harmadik benyomását kelti. Ám megváltozik a dinamika, amikor Milena párra lel, ráadásul Jacob igazi alfahím, így borítékolható, hogy a két erős személyiség összeengedése eleve kudarcra van ítélve. Már az indulás során parázs viták alakulnak ki, ráadásul útközben Jacob javaslatára lecserélik az eredeti terveiket, és egy új és sokkal keményebb túraútvonalat jelölnek ki, amely aztán tragédiába fullad. Már az indulás pillanatától hihetetlen negatív energiákat és zűrzavart érezhetünk, hátborzongató eseményekkel. Egy hajszálon múlik csak, hogy Anna és Henrik nem száll ki még út közben és adja fel az utat. A túra sem lesz egy pihentető menet, minden oldalon történik valamilyen meghökkentő és nyugtalanító, amelytől masszívan egy rossz érzésben ragadunk. Amikor csak tehetetlenül csóválod a fejed olvasás közben és azt hajtogatod, ez nem lesz jó, hagyd abba, fordulj vissza… de persze nem kapjuk meg a happy endet.

 

Már az első fejezetek behúznak, azonnal a legintimebb közegben, egy pár magánéletében, hétköznapi gondjaiban találjuk magunkat. És itt tényleg arra gondolok, hogy apró-cseprő dolgokat is láthatunk: a mosatlan edények és a mindennapi kis bosszankodások igazán hús-vérré teszik a főszereplő párost, Annát és Henriket. Jacob dühkitörései pedig a lehető legrosszabb oldaláról mutatják meg nekünk a férfit, könnyű így jó és rossz oldalt választani és drukkolni. Aztán elérkezünk a krimi végéhez, ami letaglóz, a földbe döngöl. Nem érted, most akkor mi van, ki kit vert át eddig? Zseniális a befejezés, igazi mestermunka. Bevallom, az eredeti borító jobban tetszik, mint a magyar kiadásé, de ez az egyetlen negatívum, amit meg tudok említeni. Minden más nagyon rendben van ebben a regényben: a főszereplők, a sokkhatás, a vérfagyasztás, a végkifejlet, minden nagyon a helyén van. Első könyves a szerző, de érdemes rá nagyon odafigyelni.