Főkép

Változik a világ. Vegyük példának okáért a mexikói Son Rompe Pera társulatot, akik úgy néznek ki, mint egy rockegyüttes, de közben olyan hagyományos hangszert helyeztek a középpontba, mint a miramba. Úgy vélem, ez negyven évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ma meg rajonganak értük a népek, kivált, ha látták őket élőben játszani.

 

Nekem már volt szerencsém megnézni mit művelnek a színpadon, és azt kell mondjam, életem egyik legjobb koncertjét köszönhetem ennek az öt őrül fazonnak, akik kevés híján szétszedték a házat, és gyakorlatilag az egész nézőteret táncra, mozgásra késztették. Ehhez nem kellett nógatás, elég volt a zenéjüket hallani, a többi ment magától, áradt belőle az energia – egy fantasztikus estében volt részem.

 

Idén márciusban kijött a második nagylemezük, és cseppet sem meglepő módon nem sokat változtattak a zenén. Ugyanaz a zsigeri, mindenfélét keverő, cumbiára és mirambára épülő muzsikát játszanak, mint az elsőn (Batuco). Arról, hogy miként jutottak el idáig, arról Jesús Ángel „Kacho” Gama ezt mondta:

„Azt hiszem, akkoriban a cumbia hulláma nem volt annyira nyílt; most a cumbia szerintem univerzális, szerintem aki szereti a rockot és a metalt, az szereti a cumbiát”.

 

A mostani albumra már saját szerzeményeket írtak, kivéve a „Toño y el Demonio” című Los Curramberos De Guayabal feldolgozást. A saját dalok, mint azt korábban említettem, többnyire zenei koktélok. Jó példa erre az első dal (Selva Negra), amiben egyaránt van cumbia, rock és némi pszichedelia – nyomokban engem a nemrég látott Los Wembler`s de Iquitos Amazonas ihlette szerzeményeire emlékeztet.

 

Ami újítás, vagy korábban nem volt ennyire kihangsúlyozva, az nem más, mint a banda punkos oldala. Ennek a vonalnak a zászlóshajója egy koncert kedvenc himnusz, amire szerintem nagyjából mindenki felkapja majd a fejét, és ez nem más a „Cumbia is the New Punk”. Laza, lassú kezdéssel indítanak, és ha van echte cumbia ritmus, akkor az itt hallható, de nagyjából félidőben elszabadulnak az indulatok és az energiák, mi pedig egy jóféle punk nótában találjuk magunkat. Persze a végére ismét lelassulunk, és élvezzük a miramba vezette dallamot, meg persze a szöveget (feltéve, ha tudunk spanyolul).

 

Úgy vélem egyre népszerűbb a Son Rompe Pera, máskülönben biztosan nem sikerült volna ennyi vendéget felkérniük, a dalok felében ugyanis külsősök segítenek elérni a kívánt hangzást. Ami egyébként szerintem az élő fellépéseikre emlékeztet, sikerült azt az energiát, az élő zene varázsát átmenteni, megörökíteni a stúdióban. A közös dalok közül nekem legjobban a „Cumbia pa tu Madre” tetszik, egy igazi modern, nemzetközi cumbia. A legfurább pedig kétségtelenül az albumzáró „Batuco Son”, amiben a Frente Cumbiero együttes fúvósai adnak új dimenziót a cumbiának.

 

Aki mindezek alapján szeretné megnézni őket, annak szerencséje van, mert a 2023-as Sziget Fesztivál első napján, este tizenegykor fellépnek, és garantáltan fantasztikus koncertet adnak majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Chucha, Selva Negra, Cumbia is the New Punk

2023-ban megjelent album (AYA Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/sonrompepera

 

 

A zenekar tagjai:

Alan „Mongo” Gama – Marimba, gitár, ének

Jesús Ángel „Kacho” Gama – Marimba, ének

Kilos – ütőhangszerek, ének

Ricardo Lopez – dob

Raul Albarran – basszusgitár, ének

 

Közreműködők:

Anarkia Tropikal

Felipe Orjuela

Macha

N. Hardem

Gil Gutierrez

La Perla

Frente Cumbiero

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Selva Negra 03:28
  2. La Muerte del Amor 03:23
  3. Chucha 02:27
  4. Cumbia pa tu Madre (feat. Anarkia Tropikal) 02:50
  5. Toño y el Demonio (feat. Felipe Orjuela) 03:30
  6. Chata (feat. Macha) 03:10
  7. Chimborazo 02:37
  8. Chico Migraña (feat. N. Hardem) 04:00
  9. Cumbia is the New Punk 03:49
  10. Proteus (feat. Gil Gutierrez) 03:13
  11. El Tamal (feat. La Perla) 03:40
  12. F.O.O.S 02:22
  13. Batuco Son (feat. Frente Cumbiero) 04:33